Aurora Venturini 3 legjobb könyve

Ábra azt mutatja, hogy ahhoz, hogy író legyen, jól kell olvasnia Aurora venturini. Mert a kezdő mesemondó, aki fordítói szerepében az irodalomnak szentelte magát, akkor írta meg ezt a nagyszerű művet, amikor már sápadt napjai voltak. Ami mást is bizonyít; hogy az ember akkor dönthet úgy, hogy író lesz, amikor csak akar, húsz vagy nyolcvanöt évesen. A lényeg az, hogy elegendő olvasmányt gyűjtsünk ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, mi jön intenzíven belülről.

Egy másik híres argentínai szerző inspirációja, ahogy ő Mariana Enriquez, amelyre minden bizonnyal átvinném az irodalomnak azt a fogalmát, mint az elidegenedést, mint egy torzító tükört, ahol mindenki megfigyelheti magát az elszemélytelenedés, a félelem vagy a nevetés kíváncsiságával.

De még az is igaz, hogy Venturini még ilyen késői korban is regényíróként nyilvánult meg, de az igazság az, hogy Venturini már a fordításokon túl is beletört saját szövegeibe. Akkoriban ez költészet volt, és ifjúkorának távoli verseiből egy másik író érkezett, aki nem annyira elismert, mint a többi nagy spanyol író, de tele volt jelentéssel és narratív kiválósággal.

A legjobb 3 ajánlott regény Aurora Venturini

Az unokatestvérek

Amikor olyan sokáig vársz, hogy megírd az első regényedet fekete-fehérben, a múlt ragadós nyári viharként tör át rajtad. Csak ezúttal minden a legjobb. Mert a kanyargós visszatérésben ahhoz, amit Aurora Venturini hagyott maga mögött régi hazájában, váratlan intenzitással érkeznek a képek, humorral és melankóliával egy furcsa szaftos és zavarbaejtő koktélban.

Négy nő örökké kering az űrben. A nyolcvanéves díjnyertes első regénye Aurora Venturini. A negyvenes években játszódó beavatási történet, amely egy La Plata városából származó, diszfunkcionális alsó középosztálybeli család kanyargós világát tárja fel. Félúton a téveszmés önéletrajz és az intim néprajz szerény gyakorlása között, a Las prima egyedülálló és eredeti regény, prózával, amely az irodalmi nyelv minden konvencióját veszélyezteti.

Ha Aurora Venturini e megdöbbentő regényében elhangzott történet Texasban játszódna, akkor bizony rengeteg gyilkos pszichopata, bél és vér lenne benne. Ez nem így van, az olvasók szerencséjére, annak ellenére, hogy a benne játszó családban vannak gyilkosok -és gyilkosságok -, prostituáltak, takarók, értelmi fogyatékosok és egy törpe. Képzőművészeti tanár, tehetséges diák és anyatanár is.

Aura Venturini a negyvenes években La Platában (Argentína) boncolgatja ifjúkori társadalmát, egy nőkből álló és teljesen diszfunkcionális családot, amely elképesztő előrelépési képességet mutat, olyannyira, hogy a főszereplőnek híres festővé kell válnia. Yuna, a narrátor első személyben meséli el az edzés és az önfejlesztés éveit, maró humorérzékkel és apró szavak nélkül. Az unokatestvérek feltételezte szerzőjének felfedezését és felszentelését, nyolcvanöt éves korában: természetesen soha nem késő, ha a regény jó. Ebben az esetben kiváló.

Barátnők

Ha maradt a vágy, hogy elolvassa a díjakat, akkor ebben az új részben nyugodtabb perspektívát élvezhet a főszereplők "megéléséről".

A fiatal festő, Yuna Riglos, a Las prima főszereplője, majdnem nyolcvan éves nőként tér vissza, aki a sikeres múlt visszaemlékezéseiben és a barátságnak minősülő félreértések által megszakított magányban mulat. Ők azok a "barátok", akik kopogtatnak La Plata -i lakásának ajtaján, Yuna pedig megosztja velük, mije van és mi hiányzik belőle. De nehéz lesz megtalálni a barátság érzéseit ebben a magányos nők koreográfiájában, akiket egy kis ragaszkodás keres.

"Regény a jó szándék szeme ellen: sem az öregség, sem a testvériség nem egyszerű forgatókönyvek" - írja Liliana Viola e kiadás előszavában. Aurora Venturini -nak azonban stílusához híven ismét sikerül meghúznia a fikció és a téveszme közötti határvonalakat, és kincsnek tartja az extravagáns, önző és nem mindennapi Yuna öregségét. A Las amigas Aurora Venturini kiadatlan regénye, egy monológ, amelyet a Las prima sikere után kezd írni, és amelyen évekig dolgozott. Tusquets Editores visszanyeri a kortárs irodalom egyik alapvető narrátora munkáját.

A sínek

A történet onámizmus az író számára, de lehetséges orgazmus az olvasó számára. Mert a rövidség tengeri mélységben vonszol, miközben írsz, miközben hullámokon ringat téged a tengerre, amikor olvasod. Aurora Venturini arcképei szerint nem tudom, milyen kis halhatatlanság a dekadencia és a puszta létezés dicsősége között. A fantasztikus és álomszerű érintésekkel minden történet az, hogy végigsétál minden útján, ami rövid idő alatt megtörténhet. Mert ha nem, különben miért számolnák be?

"Variációk a monsieur Le Diable -ről" - ez a mozgalmas könyv egyik fejezetének címe, amelyben Aurora Venturini határozottan az alvás és az ébrenlét, az őrület és az ész, vagy inkább az élet és a halál közötti vékony vonalon áll. rendkívüli létének abszurd pillanatait, amelyekben úgy érezte, eljött az ideje, hogy elhagyja ezt a világot. És mégis, harcolva, szavakkal a fő fegyver, itt van, 90 éves, és demonstrálja, miért írása (ami megegyezik az életének kimondásával) szembenézhet Le Diable úrral és megnyerheti a játékot.