MĂ©g 2004 -ben interjĂşt kĂ©szĂtettek velem a Heraldo de AragĂłn -ban az egyik regĂ©nyem megjelenĂ©se miatt. Annyira izgatott voltam, hogy ĂgĂ©rem a teljes oldal hátlapját. ĂŤgy hát eljöttem Ă©s találkoztam egy fiatalemberrel Sergio del Molino, con su grabadora, su boli y su cuaderno. A puerta cerrada en un cuartucho, aquella lánguida entrevista de encargo inapetente acabĂł, como suele ocurrir en esos casos en los que el personaje no es el Ădolo del periodista de turno, como un frĂo encargo.
Igen, az a fiĂş, aki valamivel fiatalabb nálam, nem Ă©ppen a kert örömĂ©nek tűnt. FeltĂ©telezem, mert ĂşjságĂrĂłkĂ©nt kezdte a szakmáját, vagy mert nem volt kedve interjĂşt kĂ©szĂteni egy olyan Mindundi ĂrĂłval, mint Ă©n, vagy mert másnapos, vagy csak azĂ©rt.
A lĂ©nyeg az, hogy amikor Sergio elkezdte a kĂ©rdĂ©seivel, a bemutatkozásaival, az asszociáciĂłival Ă©s Ăgy tovább, már akkor rájöttem, hogy sokat tud az irodalomrĂłl. A helyzet az, hogy a kezdĹ‘ ĂrĂł hátlapja mindig megkönnyĂtette számomra, hogy másnapos vagy teljesen profi fiatal ĂşjságĂrĂłkĂ©nt könnyebben megjegyezzem a nevĂ©t Ă©s az arcát, attĂłl fĂĽggĹ‘en, hogy ki-ki milyen ĂşjságĂrĂłi paradigmát idĂ©z.
JĂł nĂ©hány Ă©v telt el, Ă©s most Ĺ‘ az, aki itt-ott több interjĂşn megy keresztĂĽl, többĂ©-kevĂ©sbĂ© kemĂ©ny ĂşjságĂrĂłkkal, hogy megvitassák a már nyĂltan elismert irodalmi alkotást. Tehát ma rajtam a sor, hogy áttekintsem a szerzĹ‘ azon könyveit, amelyeket a legjobbnak tartok alkotása során.
A legjobb 3 ajánlott könyv Sergio del Molino -tól
NĂ©metek
La Historia no existe. Es algo asĂ como una abstracciĂłn, una lĂnea temporal cargada de adornos del imaginario humano que estructura en Ă©pocas. La cuestiĂłn es apuntar a las intrahistorias. Pequeños pasos por el mundo de vidas intensas que componen anĂ©cdotas que acaban transformando.
Sergio del Molino se ha entregado a esa causa de reverdecer una pequeña gran historia que sustenta muchos otros devenir más populares, más divulgados como pasajes históricos de primero orden. Pero la realidad tiene ese sustrato sine qua non, ese suelo donde hacen pie todas las circunstancias que, de una u otra forma, parten de puntos ignotos, de kilómetros cero tan fantásticos como este.
En 1916, en plena Primera Guerra Mundial, llegan a Cádiz dos barcos con más de seiscientos alemanes provenientes de CamerĂşn. Se han entregado en la frontera guineana a las autoridades coloniales por ser España paĂs neutral. Se instalarán, entre otros sitios, en Zaragoza y formarán allĂ una pequeña comunidad que ya no volverá a Alemania.
Entre ellos estaba el bisabuelo de Eva y Fede, quienes, casi un siglo después, se encuentran en el cementerio alemán de Zaragoza en el entierro de Gabi, su hermano mayor. Junto con su padre, son los últimos supervivientes de los Schuster, una familia que llegó a formar un importante negocio de alimentación. Pero en los tiempos que corren el pasado siempre puede regresar para levantar ampollas.
Con una intriga que crece página a página, Los alemanes trata uno de los episodios más vergonzosos y menos purgados de la historia de España: cómo los nazis refugiados aquà en un retiro dorado activaron el neonazismo en Alemania. Con sutileza alumbra el infierno que puede llegar a ser, en ocasiones, la familia, y deja en el aire dos preguntas incómodas: ¿Cuándo caducan las culpas de los padres? ¿Llega hasta los hijos la obligación de redimirlas?
Az ibolya Ăłra
Ha van a szerzĹ‘nek egy olyan könyve, amely tĂşlmutat az irodalmon, Ă©s sokkal nagyobb emberi dimenziĂłt Ă©r el, akkor kĂ©tsĂ©gkĂvĂĽl ez az. A gyermek tĂşlĂ©lĂ©se tĂ©ny a termĂ©szettel szemben, a legkegyetlenebb esemĂ©nyek a logika Ă©s az emberi Ă©rzĂ©s szempontjábĂłl.
ApakĂ©nt el sem tudom kĂ©pzelni, mit kell jelentenie, ha elveszĂtjĂĽk ezt a kötelĂ©ket nemcsak a leghűsĂ©gesebb szeretettel, hanem a jövĹ‘ gondolatával is. Valami el kell törnie belĂĽl, ha ilyesmi törtĂ©nik.
És egy könyv megĂrása olyan gyermeknek, aki nincs ott, leĂrhatatlan gyakorlat lehet egy lehetetlen gyĂłgyulás felĂ©, a minimális megkönnyebbĂĽlĂ©s felĂ©, vagy a leĂrtak transzcendentális placebĂłjának keresĂ©sĂ©re, mint pĂ©ldául olyan oldalak, amelyek egy olyan idĹ‘szakban fognak tartani, amely többĂ© a szĂłban forgĂł ĂrĂł fia. (Minden bizonnyal többet ismerek, aki szembesĂĽlt ezzel az Ărási feladattal, magányos tevĂ©kenysĂ©ggel, ahol van ilyen, mĂ©g inkább az ilyen mĂ©ly visszhangok hiányával szemben).
TermĂ©szetesen nem lehet elmĂ©lyedni az alapvetĹ‘ elvekben, amelyek egy ilyen elbeszĂ©lĂ©st irányĂtanak, de az igazság az, hogy az ibolya Ăłra, amely a bánat Ă©s a tĂşlĂ©lĂ©s igĂ©nye között alakul ki, az elsĹ‘ oldalain egy reflexiĂłs preambulumot talál, amely lezárja a törtĂ©netet a bizonytalanság az elkerĂĽlhetetlen halál elĹ‘tt Ă©s a vĂ©gsĹ‘ Ă©rkezĂ©s feltĂ©telezĂ©se.
El kell kezdeni az olvasást, és szembe kell nézni egy olyan nyelv őszinteségével, amely metaforák és retorikai kérdések között ütközik, amelyek a legkegyetlenebb sorsokkal ütköznek.
Üres Spanyolország
Sergio del Molino cĂmű regĂ©nyĂ©ben, amit senki sem Ă©rdekel, Ă©s egy nagy nyomozási munkában, amelyet a rĂ©szletek bĹ‘sĂ©ge jellemez, szĂnpadkĂ©pet kĂnált a modor Ă©s a szatirikus között.
Ebben az esszében megmenti Spanyolország azon elképzelését, miszerint a diktatúra alatt társadalmi és erkölcsi ellentét volt, de lényegében megismételte a vidéki városokból a városokba való elrepülést, és a városokat demográfiai kút sötét retobulaivá változtatta. A városok elhagyásának vándorlási hatása a mai napig folytatódik, annak ellenére, hogy mindenféle probléma esetén nagy a kapcsolódási lehetőség.
E könyv elemzése megalapozza az elnéptelenedés nagyságának megértését, amely egyes belterületeket a civilizáció valódi sivatagává változtat.
A dekadenciának is megvan a maga varázsa, Ă©s az ĂĽres Spanyolország sokat adott önmagábĂłl egy irodalmi, sĹ‘t filmes kĂ©pzelet összeállĂtásához, amely ellentĂ©tben áll a másik városi valĂłsággal. De a szomorĂş jelenlegi valĂłság az, hogy az ĂĽres Spanyolország Ăşgy tűnik, nem ad többet önmagábĂłl.
Sergio del Molino további ajánlott könyvei
A halak kinézete
Sergio del Molino elĹ‘zĹ‘ könyve, az Ăśres Spanyolország egy pusztĂtott, nem pedig pusztĂtĂł perspektĂvát mutatott be nekĂĽnk egy ország fejlĹ‘dĂ©sĂ©rĹ‘l, amely a gazdasági nyomorbĂłl egyfajta erkölcsi nyomorĂşsággá vált.
És hangsĂşlyozom a lepusztult perspektĂvát, mert az emberek elvándorlása a városokbĂłl a városba vak tehetetlensĂ©ggel törtĂ©nt, mint a szamárĂ© Ă©s a sárgarĂ©paĂ© ... És hirtelen, ezekbĹ‘l az iszapokbĂłl ezek az iszapok Ă©rkeznek.
Az üres Spanyolország Antonio Aramayona, a filozófia professzorának alakját ajándékozta meg velünk, aki el van keseredve az élet ellentmondásaitól, és ki akar lépni a világ fórumáról. Tőle ágazott ki az a most mitikus esszé, amely tavaly jelent meg.
Nos, ez hirtelen, ebben az Ăşj könyv A halak kinĂ©zete, Antonio Aramayona nagyobb jelentĹ‘sĂ©ggel tĂ©r vissza az irodalmi Ă©letbe. A tanár tanĂtásai az integritásrĂłl, a haladásrĂłl, annak szĂĽksĂ©gessĂ©gĂ©rĹ‘l, hogy mindig követeljĂ©k az igazságtalanságot Ă©s a tiszteletet saját maguk iránt, tökĂ©letesen illeszkednek a szerzĹ‘ gyakorlatilag önĂ©letrajzi terĂ©hez.
A fiatalság az, amijĂĽk van, átitatva mindazon jĂł elvekkel, amelyeket a megfelelĹ‘ szemĂ©ly közvetĂt, Ă©s nem más, mint a jĂłzan Ă©sz, a tisztelet Ă©s a saját igazságuk, Ă©s vĂ©gĂĽl olyan valĂłsággal bĂ©lyegzik meg, amely arra az Ă©rettsĂ©gre vár, amely már átirányult a konvencionalizmusra Ă©s annak opportunizmusára .
A végén felismerik az árulást, amely növekedni és érlelődni fog. Minden, amiben vérben megegyeztek ifjúkorban, végül nedves tintaként kenődik a saját könyveink lapjaira. Mindig van harag, és az a felfogás, hogy a szerencse fogadása esetén bármelyik pillanatban visszatérünk ahhoz, hogy részben mindenünk legyen.
Egy bizonyos Gonzalez
Negyven év telt el a szocialista párt első általános választási diadala (1982. október) és egy fiatal sevillai ügyvéd, Felipe González hatalomra jutása óta, aki 2022-ben töltötte be a nyolcvanadik életévét.
Egy bizonyos González Spanyolország történelmének egy döntő pillanatát meséli el: az átmenetet, nagy főhősének életrajzi szálát követve. Felipe González alakja a történet gerincét képezi, de a középpontjában Spanyolország áll, amely kevesebb mint egy generáció alatt jut el a tömegből és az egyetlen pártból a fejlett demokráciába és a teljes európai integrációba. Életrajz, amelyet első kézből származó tanúvallomások, krónikák, újságkönyvtár és egy elbeszélő pulzusa dokumentált, aki úgy mesélt ma Spanyolországról, mint senki más.
1 megjegyzés a következőhöz: „Sergio del Molino 3 legjobb könyve”