Sergio del Molino 3 legjobb könyve

Még 2004 -ben interjút készítettek velem a Heraldo de Aragón -ban az egyik regényem megjelenése miatt. Annyira izgatott voltam, hogy ígérem a teljes oldal hátlapját. Így hát eljöttem és találkoztam egy fiatalemberrel Sergio del Molino, a felvevőjével, a tollával és a füzetével. Zárt ajtók mögött, egy kis szobában ért véget az a bágyadt interjú egy nem tetszetős feladattal, mint általában azokban az esetekben, amikor a szereplő nem az ügyeletes újságíró bálványa, hideg feladatként.

Igen, az a fiú, aki valamivel fiatalabb nálam, nem éppen a kert örömének tűnt. Feltételezem, mert újságíróként kezdte a szakmáját, vagy mert nem volt kedve interjút készíteni egy olyan Mindundi íróval, mint én, vagy mert másnapos, vagy csak azért.

A lényeg az, hogy amikor Sergio elkezdte a kérdéseivel, a bemutatkozásaival, az asszociációival és így tovább, már akkor rájöttem, hogy sokat tud az irodalomról. A helyzet az, hogy a kezdő író hátlapja mindig megkönnyítette számomra, hogy másnapos vagy teljesen profi fiatal újságíróként könnyebben megjegyezzem a nevét és az arcát, attól függően, hogy ki-ki milyen újságírói paradigmát idéz.

Jó néhány év telt el, és most ő az, aki itt-ott több interjún megy keresztül, többé-kevésbé kemény újságírókkal, hogy megvitassák a már nyíltan elismert irodalmi alkotást. Tehát ma rajtam a sor, hogy áttekintsem a szerző azon könyveit, amelyeket a legjobbnak tartok alkotása során.

A legjobb 3 ajánlott könyv Sergio del Molino -tól

Németek

A történelem nem létezik. Olyan ez, mint egy absztrakció, az emberi képzelet díszeivel megrakott idővonal, amely korszakokba strukturálódik. A lényeg, hogy törekedjünk az intrasztorikra. Kis lépések az intenzív életek világában, amelyek anekdotákat alkotnak, amelyek végül átalakulnak.

Sergio del Molino ennek az ügynek szentelte magát, hogy felélesztsen egy nagyszerű kis történetet, amely sok más népszerűbb fejleményt támogat, és szélesebb körben elterjedt elsőrendű történelmi szakaszokként. De a valóságnak megvan ez az alapja sine qua non, az a talaj, ahol mindazok a körülmények, amelyek így vagy úgy, ismeretlen pontokról indulnak, olyan fantasztikus nulla kilométerről, mint ez a mostani.

1916-ban, az első világháború közepén két hajó érkezett Cádizba több mint hatszáz némettel Kamerunból. A guineai határon megadták magukat a gyarmati hatóságoknak, mert Spanyolország semleges ország. Többek között Zaragozában telepednek le, és ott alkotnak egy kis közösséget, amely nem tér vissza Németországba.

Köztük volt Éva és Fede dédapja is, akit csaknem egy évszázaddal később a zaragozai német temetőben találnak Gabi, bátyjuk temetésekor. Apjukkal együtt ők az utolsó túlélői a Schustereknek, egy családnak, amely fontos élelmiszeripari vállalkozást alapított. De ezekben az időkben a múlt mindig visszatérhet, hogy hólyagokat keltsen.

Lapról oldalra növekvő intrikával a Németek Spanyolország történetének egyik legszégyenletesebb és legkevésbé megtisztított epizódjával foglalkozik: hogyan aktiválták az arany menedékhelyen itt mendegélt nácik a németországi neonácizmust. Finoman megvilágítja a poklot, ami néha a család lehet, és két kényelmetlen kérdést hagy a levegőben: Mikor múlik el a szülők bűntudata? A visszaváltási kötelezettség kiterjed a gyermekekre is?

Az ibolya óra

Ha van a szerzőnek egy olyan könyve, amely túlmutat az irodalmon, és sokkal nagyobb emberi dimenziót ér el, akkor kétségkívül ez az. A gyermek túlélése tény a természettel szemben, a legkegyetlenebb események a logika és az emberi érzés szempontjából.

Apaként el sem tudom képzelni, mit kell jelentenie, ha elveszítjük ezt a köteléket nemcsak a leghűségesebb szeretettel, hanem a jövő gondolatával is. Valami el kell törnie belül, ha ilyesmi történik.

És egy könyv megírása olyan gyermeknek, aki nincs ott, leírhatatlan gyakorlat lehet egy lehetetlen gyógyulás felé, a minimális megkönnyebbülés felé, vagy a leírtak transzcendentális placebójának keresésére, mint például olyan oldalak, amelyek egy olyan időszakban fognak tartani, amely többé a szóban forgó író fia. (Minden bizonnyal többet ismerek, aki szembesült ezzel az írási feladattal, magányos tevékenységgel, ahol van ilyen, még inkább az ilyen mély visszhangok hiányával szemben).

Természetesen nem lehet elmélyedni az alapvető elvekben, amelyek egy ilyen elbeszélést irányítanak, de az igazság az, hogy az ibolya óra, amely a bánat és a túlélés igénye között alakul ki, az első oldalain egy reflexiós preambulumot talál, amely lezárja a történetet a bizonytalanság az elkerülhetetlen halál előtt és a végső érkezés feltételezése.

El kell kezdeni az olvasást, és szembe kell nézni egy olyan nyelv őszinteségével, amely metaforák és retorikai kérdések között ütközik, amelyek a legkegyetlenebb sorsokkal ütköznek.

Üres Spanyolország

Sergio del Molino című regényében, amit senki sem érdekel, és egy nagy nyomozási munkában, amelyet a részletek bősége jellemez, színpadképet kínált a modor és a szatirikus között.

Ebben az esszében megmenti Spanyolország azon elképzelését, miszerint a diktatúra alatt társadalmi és erkölcsi ellentét volt, de lényegében megismételte a vidéki városokból a városokba való elrepülést, és a városokat demográfiai kút sötét retobulaivá változtatta. A városok elhagyásának vándorlási hatása a mai napig folytatódik, annak ellenére, hogy mindenféle probléma esetén nagy a kapcsolódási lehetőség.

E könyv elemzése megalapozza az elnéptelenedés nagyságának megértését, amely egyes belterületeket a civilizáció valódi sivatagává változtat.

A dekadenciának is megvan a maga varázsa, és az üres Spanyolország sokat adott önmagából egy irodalmi, sőt filmes képzelet összeállításához, amely ellentétben áll a másik városi valósággal. De a szomorú jelenlegi valóság az, hogy az üres Spanyolország úgy tűnik, nem ad többet önmagából.

Sergio del Molino további ajánlott könyvei

A halak kinézete

Sergio del Molino előző könyve, az Üres Spanyolország egy pusztított, nem pedig pusztító perspektívát mutatott be nekünk egy ország fejlődéséről, amely a gazdasági nyomorból egyfajta erkölcsi nyomorúsággá vált.

És hangsúlyozom a lepusztult perspektívát, mert az emberek elvándorlása a városokból a városba vak tehetetlenséggel történt, mint a szamáré és a sárgarépaé ... És hirtelen, ezekből az iszapokból ezek az iszapok érkeznek.

Az üres Spanyolország Antonio Aramayona, a filozófia professzorának alakját ajándékozta meg velünk, aki el van keseredve az élet ellentmondásaitól, és ki akar lépni a világ fórumáról. Tőle ágazott ki az a most mitikus esszé, amely tavaly jelent meg.

Nos, ez hirtelen, ebben az új könyv A halak kinézete, Antonio Aramayona nagyobb jelentőséggel tér vissza az irodalmi életbe. A tanár tanításai az integritásról, a haladásról, annak szükségességéről, hogy mindig követeljék az igazságtalanságot és a tiszteletet saját maguk iránt, tökéletesen illeszkednek a szerző gyakorlatilag önéletrajzi teréhez.

A fiatalság az, amijük van, átitatva mindazon jó elvekkel, amelyeket a megfelelő személy közvetít, és nem más, mint a józan ész, a tisztelet és a saját igazságuk, és végül olyan valósággal bélyegzik meg, amely arra az érettségre vár, amely már átirányult a konvencionalizmusra és annak opportunizmusára .

A végén felismerik az árulást, amely növekedni és érlelődni fog. Minden, amiben vérben megegyeztek ifjúkorban, végül nedves tintaként kenődik a saját könyveink lapjaira. Mindig van harag, és az a felfogás, hogy a szerencse fogadása esetén bármelyik pillanatban visszatérünk ahhoz, hogy részben mindenünk legyen.

Egy bizonyos Gonzalez

Negyven év telt el a szocialista párt első általános választási diadala (1982. október) és egy fiatal sevillai ügyvéd, Felipe González hatalomra jutása óta, aki 2022-ben töltötte be a nyolcvanadik életévét.

Egy bizonyos González Spanyolország történelmének egy döntő pillanatát meséli el: az átmenetet, nagy főhősének életrajzi szálát követve. Felipe González alakja a történet gerincét képezi, de a középpontjában Spanyolország áll, amely kevesebb mint egy generáció alatt jut el a tömegből és az egyetlen pártból a fejlett demokráciába és a teljes európai integrációba. Életrajz, amelyet első kézből származó tanúvallomások, krónikák, újságkönyvtár és egy elbeszélő pulzusa dokumentált, aki úgy mesélt ma Spanyolországról, mint senki más.