Sergio del Molino 3 legjobb könyve

Még 2004 -ben interjút készítettek velem a Heraldo de Aragón -ban az egyik regényem megjelenése miatt. Annyira izgatott voltam, hogy ígérem a teljes oldal hátlapját. Így hát eljöttem és találkoztam egy fiatalemberrel Sergio del Molino, con su grabadora, su boli y su cuaderno. A puerta cerrada en un cuartucho, aquella lánguida entrevista de encargo inapetente acabó, como suele ocurrir en esos casos en los que el personaje no es el ídolo del periodista de turno, como un frío encargo.

Igen, az a fiú, aki valamivel fiatalabb nálam, nem éppen a kert örömének tűnt. Feltételezem, mert újságíróként kezdte a szakmáját, vagy mert nem volt kedve interjút készíteni egy olyan Mindundi íróval, mint én, vagy mert másnapos, vagy csak azért.

A lényeg az, hogy amikor Sergio elkezdte a kérdéseivel, a bemutatkozásaival, az asszociációival és így tovább, már akkor rájöttem, hogy sokat tud az irodalomról. A helyzet az, hogy a kezdő író hátlapja mindig megkönnyítette számomra, hogy másnapos vagy teljesen profi fiatal újságíróként könnyebben megjegyezzem a nevét és az arcát, attól függően, hogy ki-ki milyen újságírói paradigmát idéz.

Jó néhány év telt el, és most ő az, aki itt-ott több interjún megy keresztül, többé-kevésbé kemény újságírókkal, hogy megvitassák a már nyíltan elismert irodalmi alkotást. Tehát ma rajtam a sor, hogy áttekintsem a szerző azon könyveit, amelyeket a legjobbnak tartok alkotása során.

A legjobb 3 ajánlott könyv Sergio del Molino -tól

Németek

La Historia no existe. Es algo así como una abstracción, una línea temporal cargada de adornos del imaginario humano que estructura en épocas. La cuestión es apuntar a las intrahistorias. Pequeños pasos por el mundo de vidas intensas que componen anécdotas que acaban transformando.

Sergio del Molino se ha entregado a esa causa de reverdecer una pequeña gran historia que sustenta muchos otros devenir más populares, más divulgados como pasajes históricos de primero orden. Pero la realidad tiene ese sustrato sine qua non, ese suelo donde hacen pie todas las circunstancias que, de una u otra forma, parten de puntos ignotos, de kilómetros cero tan fantásticos como este.

En 1916, en plena Primera Guerra Mundial, llegan a Cádiz dos barcos con más de seiscientos alemanes provenientes de Camerún. Se han entregado en la frontera guineana a las autoridades coloniales por ser España país neutral. Se instalarán, entre otros sitios, en Zaragoza y formarán allí una pequeña comunidad que ya no volverá a Alemania.

Entre ellos estaba el bisabuelo de Eva y Fede, quienes, casi un siglo después, se encuentran en el cementerio alemán de Zaragoza en el entierro de Gabi, su hermano mayor. Junto con su padre, son los últimos supervivientes de los Schuster, una familia que llegó a formar un importante negocio de alimentación. Pero en los tiempos que corren el pasado siempre puede regresar para levantar ampollas.

Con una intriga que crece página a página, Los alemanes trata uno de los episodios más vergonzosos y menos purgados de la historia de España: cómo los nazis refugiados aquí en un retiro dorado activaron el neonazismo en Alemania. Con sutileza alumbra el infierno que puede llegar a ser, en ocasiones, la familia, y deja en el aire dos preguntas incómodas: ¿Cuándo caducan las culpas de los padres? ¿Llega hasta los hijos la obligación de redimirlas?

Az ibolya óra

Ha van a szerzőnek egy olyan könyve, amely túlmutat az irodalmon, és sokkal nagyobb emberi dimenziót ér el, akkor kétségkívül ez az. A gyermek túlélése tény a természettel szemben, a legkegyetlenebb események a logika és az emberi érzés szempontjából.

Apaként el sem tudom képzelni, mit kell jelentenie, ha elveszítjük ezt a köteléket nemcsak a leghűségesebb szeretettel, hanem a jövő gondolatával is. Valami el kell törnie belül, ha ilyesmi történik.

És egy könyv megírása olyan gyermeknek, aki nincs ott, leírhatatlan gyakorlat lehet egy lehetetlen gyógyulás felé, a minimális megkönnyebbülés felé, vagy a leírtak transzcendentális placebójának keresésére, mint például olyan oldalak, amelyek egy olyan időszakban fognak tartani, amely többé a szóban forgó író fia. (Minden bizonnyal többet ismerek, aki szembesült ezzel az írási feladattal, magányos tevékenységgel, ahol van ilyen, még inkább az ilyen mély visszhangok hiányával szemben).

Természetesen nem lehet elmélyedni az alapvető elvekben, amelyek egy ilyen elbeszélést irányítanak, de az igazság az, hogy az ibolya óra, amely a bánat és a túlélés igénye között alakul ki, az első oldalain egy reflexiós preambulumot talál, amely lezárja a történetet a bizonytalanság az elkerülhetetlen halál előtt és a végső érkezés feltételezése.

El kell kezdeni az olvasást, és szembe kell nézni egy olyan nyelv őszinteségével, amely metaforák és retorikai kérdések között ütközik, amelyek a legkegyetlenebb sorsokkal ütköznek.

Üres Spanyolország

Sergio del Molino című regényében, amit senki sem érdekel, és egy nagy nyomozási munkában, amelyet a részletek bősége jellemez, színpadképet kínált a modor és a szatirikus között.

Ebben az esszében megmenti Spanyolország azon elképzelését, miszerint a diktatúra alatt társadalmi és erkölcsi ellentét volt, de lényegében megismételte a vidéki városokból a városokba való elrepülést, és a városokat demográfiai kút sötét retobulaivá változtatta. A városok elhagyásának vándorlási hatása a mai napig folytatódik, annak ellenére, hogy mindenféle probléma esetén nagy a kapcsolódási lehetőség.

E könyv elemzése megalapozza az elnéptelenedés nagyságának megértését, amely egyes belterületeket a civilizáció valódi sivatagává változtat.

A dekadenciának is megvan a maga varázsa, és az üres Spanyolország sokat adott önmagából egy irodalmi, sőt filmes képzelet összeállításához, amely ellentétben áll a másik városi valósággal. De a szomorú jelenlegi valóság az, hogy az üres Spanyolország úgy tűnik, nem ad többet önmagából.

Sergio del Molino további ajánlott könyvei

A halak kinézete

Sergio del Molino előző könyve, az Üres Spanyolország egy pusztított, nem pedig pusztító perspektívát mutatott be nekünk egy ország fejlődéséről, amely a gazdasági nyomorból egyfajta erkölcsi nyomorúsággá vált.

És hangsúlyozom a lepusztult perspektívát, mert az emberek elvándorlása a városokból a városba vak tehetetlenséggel történt, mint a szamáré és a sárgarépaé ... És hirtelen, ezekből az iszapokból ezek az iszapok érkeznek.

Az üres Spanyolország Antonio Aramayona, a filozófia professzorának alakját ajándékozta meg velünk, aki el van keseredve az élet ellentmondásaitól, és ki akar lépni a világ fórumáról. Tőle ágazott ki az a most mitikus esszé, amely tavaly jelent meg.

Nos, ez hirtelen, ebben az új könyv A halak kinézete, Antonio Aramayona nagyobb jelentőséggel tér vissza az irodalmi életbe. A tanár tanításai az integritásról, a haladásról, annak szükségességéről, hogy mindig követeljék az igazságtalanságot és a tiszteletet saját maguk iránt, tökéletesen illeszkednek a szerző gyakorlatilag önéletrajzi teréhez.

A fiatalság az, amijük van, átitatva mindazon jó elvekkel, amelyeket a megfelelő személy közvetít, és nem más, mint a józan ész, a tisztelet és a saját igazságuk, és végül olyan valósággal bélyegzik meg, amely arra az érettségre vár, amely már átirányult a konvencionalizmusra és annak opportunizmusára .

A végén felismerik az árulást, amely növekedni és érlelődni fog. Minden, amiben vérben megegyeztek ifjúkorban, végül nedves tintaként kenődik a saját könyveink lapjaira. Mindig van harag, és az a felfogás, hogy a szerencse fogadása esetén bármelyik pillanatban visszatérünk ahhoz, hogy részben mindenünk legyen.

Egy bizonyos Gonzalez

Negyven év telt el a szocialista párt első általános választási diadala (1982. október) és egy fiatal sevillai ügyvéd, Felipe González hatalomra jutása óta, aki 2022-ben töltötte be a nyolcvanadik életévét.

Egy bizonyos González Spanyolország történelmének egy döntő pillanatát meséli el: az átmenetet, nagy főhősének életrajzi szálát követve. Felipe González alakja a történet gerincét képezi, de a középpontjában Spanyolország áll, amely kevesebb mint egy generáció alatt jut el a tömegből és az egyetlen pártból a fejlett demokráciába és a teljes európai integrációba. Életrajz, amelyet első kézből származó tanúvallomások, krónikák, újságkönyvtár és egy elbeszélő pulzusa dokumentált, aki úgy mesélt ma Spanyolországról, mint senki más.