A valenciai ĂrĂł Rafael Chirbes helyĹ‘rzĹ‘ kĂ©pe A spanyol irodalmi szĂntĂ©r egyik legsikeresebb szerzĹ‘je volt. És ez nagyrĂ©szt az intenzĂv realizmus irodalmi gyakorlata miatt van Ăgy. SzĂ©pirodalmi Ărásai, cikkei vagy esszĂ©i mindig hűen tĂĽkrözik a törtĂ©nteket. PrĂłzája mindig a ragaszkodásbĂłl Ă©s a kristályos meggyĹ‘zĹ‘dĂ©sbĹ‘l indul ki, hogy örök krĂłnikát kĂ©szĂtsen a megĂ©ltekrĹ‘l. A nagyon is átvállalt adĂłsság Perez Galdos ami persze alkalmankĂ©nt inspiráciĂłkĂ©nt szolgált Chirbes számára.
De amikor Chirbes regĂ©nyt Ăr, termĂ©szetesen Ăşgy kitalál, mint senki más. Mert a realizmus nem áll ellentĂ©tben az ilyen vagy olyan törtĂ©netek elmesĂ©lĂ©sĂ©nek nemes művĂ©szetĂ©vel. A szĂĽksĂ©ges kiegĂ©szĂtĂ©s ahhoz, hogy e szerzĹ‘ regĂ©nyei tĂşllĂ©pjenek a nagy művek humanista aspektusa felĂ©, egyszerűen akkor következik be, amikor megsokszorozzuk szereplĹ‘inek fĂłkuszát.
A cselekmĂ©nyben Ă©s a párbeszĂ©dekben, a kĂvĂĽlrĹ‘l befelĂ©, bármely jelenet fĹ‘szereplĹ‘jĂ©nek pszichĂ©jĂ©be törtĂ©nĹ‘ leĂrásokban vĂ©gĂĽl a toll impresszionista oldala ragad el minket, Ăşgy mozgatva, mint az ecset, Ă©s kĂ©pes átadni a szereplĹ‘ibĹ‘l. kĂĽlönbözĹ‘ szĂnek erĹ‘teljes keverĂ©ke. A lĂ©nyegi szenvedĂ©lyek, Ă©rzelmek Ă©s szubjektĂv rĂ©tegek csatornázásárĂłl szĂłl, amelyek a valĂłságot a legbonyolultabb Ă©s leglenyűgözĹ‘bb formában formálják az olvasĂł számára.
Rafael Chirbes legjobb 3 ajánlott regénye
A parton
Ha egy haláleset jelenik meg a szĂnen, amint egy aktuális regĂ©ny elkezdĹ‘dik, azonnal hektikus keresĂ©sbe rohanunk, kifĂĽrkĂ©szhetetlen rejtĂ©lyek a bűnözĹ‘ elme mĂ©lyĂ©n vagy egy baljĂłs vĂ©gű machiavelli terv.
Itt a halál valami más. ValĂłjában az ellenkezĹ‘ hatás is elĹ‘fordulhat. A halál elveszĂtheti az Ă©rdeklĹ‘dĂ©sĂ©t. Ez csak egy holttest, amelyet az Olba-mocsárbĂłl származĂł baktĂ©riumok milliĂłi fogyasztanak el. A mocsár pedig lehet az idĹ‘ mĂşlásának terhelt tudata, ahol minden nap egy kicsit elhagyjuk saját holttestĂĽnket. A törtĂ©net fĹ‘szereplĹ‘je, Manuel minden olvasĂłvá válik, mert a lelke mindent összegyűjt, a legjobbat Ă©s a legrosszabbat. És minden átmenet mindig kezelhetĹ‘, Ă©rthetĹ‘.
Mert minden fordulat, minden irányváltoztatás, legyen az bármilyen rendszertelen is, cáfolhatatlan okokat talál arra, hogy a kemĂ©nysĂ©g, a nyomorĂşság, a szerelmek Ă©s a csalĂłdások között nyerĂĽnk. A Chirbes-prĂłza elnyeri azt a lĂrai hangot, amely a regĂ©nyben elkĂ©pzelhetetlen, csak a formák gĂ©niuszaiban lehetsĂ©ges, amelyek vĂ©gĂĽl az Ă©gbe emelkednek vagy a legsötĂ©tebb kĂşt fenekĂ©re sĂĽllyednek. És ezekben az ellentĂ©tekben ragyog az ember, mint egy gyöngyszem egy olyan törtĂ©net közepĂ©n, amely egy halállal kezdĹ‘dik társadalmunk mangrove-mocsárjának sötĂ©t Ă©letĂ©ben.
KrematĂłrium
Chirbes műveinek fent emlĂtett kettĹ‘ssĂ©gĂ©nek van egy másik erĂ©nye is, amely nagyon Ă©lvezetes ebben a regĂ©nyben. Kontextualizált olvasásrĂłl vagy egyszerű olvasásrĂłl szĂłl, mint szereplĹ‘i Ă©lmĂ©nyeinek törtĂ©netĂ©rĹ‘l.
A szimfĂłnia mindig jĂłl szĂłl egy olyan szerzĹ‘ virtuozitásának köszönhetĹ‘en, aki tudja, hogyan hozza ki minden nyelvi hangszerbĹ‘l a legjobbat a továbbĂtandĂł ötlet vagy vĂ©gsĹ‘ szándĂ©k legjobb harmonizálása Ă©rdekĂ©ben. De minden mindig a zenĂ©szek kezĂ©ben van ... A Chirbes karakterei a legigazibb Ă©letet a legigazibb Ă©let lakĂłinak Ă©s közel állnak a bĹ‘rĂĽnkhöz. És ez kĂĽlsĹ‘dleges adalĂ©knak tűnik a regĂ©ny lĂ©trejöttĂ©hez. Mert a nagy törtĂ©netek azok, amelyekben a fĹ‘szereplĹ‘k olyan intenzitással cselekszenek, mint aki tudja, hogy Ă©l, aki hisz abban, hogy a sors tĂşlmutat azon, amit az ĂĽgyeletes ĂrĂł biztosan ki tud szabni.
A Crematorio ugyanolyan jĂł regĂ©ny, mint a "Parton", de markánsabb társadalmi elemmel, amely talán valamikor elvett nĂ©hány olyan karaktertĹ‘l, akikkel egyĂĽtt szerettem elĹ‘rehaladni a törtĂ©netben. De az ĂrĂł Ă©rdeklĹ‘dĂ©se a társadalmi nyomorĂşságok levetkĹ‘zĂ©se elĹ‘tt mindig kisebb -nagyobb mĂ©rtĂ©kben minden cselekmĂ©nybe belecsĂşszik. És ott csak az ĂzlĂ©srĹ‘l van szĂł ... A lĂ©nyeg az, hogy MatĂas halála Ăłta testvĂ©re, RubĂ©n központosĂtja a cselekmĂ©nyt családjával egyĂĽtt, Ă©s egy sor következmĂ©nyt, amelyek az Ă©let borostyánjának Ă©s a gazdag, friss, fĂ©nyes társadalmi krĂłnika, vastag Ă©s sötĂ©t a mĂ©lyĂ©n
A jĂł kĂ©zĂrás
Az intrahistory par excellence. A fĂłkusz teljesen a kicsi felĂ© irányul, egy társadalmi evolĂşciĂł árnyai között, amely csak nĂ©ma kozmoszkĂ©nt kĂsĂ©ri a Föld körĂĽl forgĂł Napot.
Ezen a bolygĂłn csak Ana Ă©s fia, egy anya emlĂ©kei Ă©s minden magyarázat, igazolás, rĂ©gi kĂvánság, kudarc, bűntudat... Az anya Ă©lete lĂ©lekbĹ‘l hányĂłdott, hogy megszĂłlĂtsa a háborĂş utáni idĹ‘szak szĂĽrke napjait, Bármely háborĂş utáni idĹ‘szak vĂ©gĂ©n, amikor az erkölcsi rend ismĂ©t az utĂłkor számára kialakĂtott kezdĹ‘dĹ‘ vallás, az egĂ©sz Ă©letre egy társadalmi házasságban, napi erĹ‘szakkal, megvetĂ©ssel, rossz bánásmĂłddal Ă©s minden más hang kihagyásával.
Chirbes narratĂv szĂ©psĂ©ge, melankolikus vonala az emberivĂ© válás mindig lĂ©nyeges oldalához járul hozzá egy nyilvánvalĂłan involĂşciĂłs evolĂşciĂłban mindig. És Ăşgy tűnik, hogy az egyetlen mĂłdja annak, hogy megosszuk az „emberisĂ©get” a legjelentĹ‘sebb definĂciĂłjában Ă©s jelentĂ©sĂ©ben, ha magába szĂvjuk azokat a bölcs szavakat, amelyeket Ana talál, hogy felfedje fiának a világ által megosztott árnyĂ©kokat Ă©s nĂ©hány fĂ©nyvillanást.