C novelláskötet azzal végeznek Pulitzer -díj szépirodalmi művekért (normális, hogy regényeknek ítélik oda), kétségtelenül azért, mert egy kivételes kötetről van szó, amely a megfelelő évben kiszorítja a díjra vágyó írók sokaságát a jól megdolgozott regényeiért.
Így történt Jhumpa Lahiri 2000-ben. Harminchárom évesen ez a fiatal nő, a multikulturalizmus paradigmája, az irodalomban képzett, innen-onnan tapasztalatokkal teli fiatal nő az amerikai irodalom egyik legnagyobb sikerét érte el eredetileg "című mesekönyvével". Az érzelmek tolmácsa."
Azóta Lahiri nem arról van szó, hogy nagyon kiterjedt saját bibliográfiával gazdagodott volna, hanem továbbra is nagyszerű szépirodalmi könyveket publikált, amelyeket a kritikusok és egyes olvasók széles körben támogatnak, és vágynak erre a pontra az egzotikus és az elbeszélő művelője között, aki az ő nézőpontjára összpontosít. örök migránsként. Indiai eredetétől kezdve, amelyet minden könyvében megőriz, egészen az egész világig ...
Jhumpa Lahiri legjobb 3 ajánlott könyve
A fájdalom tolmácsa
A mesekönyv elsöprő elismertsége iránti kíváncsiság hamar kielégül. Az első bekezdéstől kezdve menthetetlenül végigvezeti az oldalait. Ez a legutóbbi kiadás pedig megkerülhetetlen felhívás, hogy közelebb kerüljünk ehhez az emigráció narrátorához, aki először az Egyesült Államokban, majd később a világ többi részén is meghódította az olvasók millióit.
A könyv kilenc történetből áll, amelyek azonban nagyon koncentrált elbeszélési szándékot szolgálnak. Ugyanaz a gyökeresedés érzése, amely a saját akaratából vagy a körülmények kényszeréből kitelepítettekből fakad, a magányból fakadhat, és ehhez nem kell annyi kilométert megtennünk attól a helytől, amelyet emlékezetünk otthonnak ismer. .
A könyv legfontosabb része egy varázslatos áramlat, amely végül azokat a távoli országokból származó karaktereket maga az olvasóvá változtatja, függetlenül azok eredetétől. Az emberi önvizsgálat, amikor a körülmények kedvezőtlenek, ugyanazzal a szándékkal kapcsolódik a vereség gyógyításához.
És bár a könyv bőségesen részletezi egyes kultúrák és mások közötti különbségeket, az idegen, mint az etimológiailag furcsa puszta szemantikai gyökér elképzelése végül egy olyan olvasóhoz közeledik, aki felfedezi, hogy idegen tőle és szüksége van rá emberség a szomszédban.
A jó név
Jhumpa első regényében volt ez a megbélyegzés, ez az előítélet a kiterjedt narratív képességével kapcsolatban egy olyan szerzőnél, akinek csak egy történetkönyve volt olyan erős, hogy megszerezze a Pulitzer -t.
De az igazság az, hogy ebben a regényben Jhumpa ismét meglepett egy olyan érveléssel, amely már úgy tűnt, mint exkluzív, multikulturalizmus, a bengáli kultúrából Amerikába való integráció, de kiterjed a társadalmi tévedés bármely más folyamatára is.
A generációs elbeszélés egyik aspektusával, amely a történetek kompozíciója révén a történet porlasztását is szolgálta, találkozunk a Ganguli családdal, néhány szülővel, akik teljesen tisztelik származásukat, és néhány gyermekkel, Gogollal és Szonival, akik a senki földjén élnek, egy gettóba, ahol a saját döntései szerint bezárhatják ...
Szokatlan föld
Jhumpa egyik legnagyobb vívmánya az, hogy a konkrétról a globálisra vált. Az elbeszélő elsöprő győzelme, amely a hindu felmenőiből rekonstruált képzeletéből hozott karakterek történetének elmesélésére szakosodott, nem érthető más módon.
E könyv brutális sikere az Egyesült Államokban hosszú évek óta a lelkek ezen harmóniáján alapul, amely bár tapasztalataikat és szubjektív világukat meggyőződésük alapján állítják össze, végül csak az egyéni körvonalazás ötletét alkotják. mindenek felett.
Ebben a könyvben címkézetlen karaktereket találunk, megfosztva őket attól, hogy bevándorlókként jelenjenek meg. Az olvasó pedig egyszerűen élvezi, hogy felfedezi, hogy a multikulturalizmus nem probléma, hanem talán megoldás arra, hogy több perspektívával rendelkezzünk, hogy olyan világot vállaljunk, amelyet egyetlen ötletből soha nem lehet megközelíteni anélkül, hogy a legrosszabb hiányosságokkal ütköznénk.
Jhumpa Lahiri további ajánlott könyvei
Nerina jegyzetfüzete
A karakterekkel való találkozás minden bizonnyal a legnagyobb intimitás az írás aktusában. Felfedése kezet nyújt az olvasónak, hogy elkísérje őket abban a furcsa magányban, ahol embereket keresnek és tereket teremtenek. Csak mi történik ebben a metalirodalom és az élet történetében.
Rómában az íróasztal fiókjának alján a szerző talál néhány, egykori tulajdonosuk által elfelejtett tárgyat: postai bélyegeket, egy görög-olasz szótárt, gombokat, képeslapokat, amelyeket el sem küldtek, egy fotót három álló nőről. egy ablak, és egy fukszia színű jegyzetfüzet, amelynek borítójára kézzel írták a "Nerina" nevet.
Ki az a nő vezetéknév nélkül? Mint egy klasszikus vagy középkori költő, vagy egy titokzatos reneszánsz művész, Nerina menekül a történelem és a földrajz elől. Hontalan, többnyelvű, tanult, verseket ír Róma, London, Kalkutta és Boston közötti életéről, a tengerrel való kapcsolatáról, a családjával és a szavakkal való kapcsolatáról, és kivételes és mindennapi verseit tartalmazó jegyzetfüzetében Jhumpa Lahiri egy identitást pillant meg. .
Közte és Nerina között, akinek egész léte versekre és nagyon kevés más nyomra van bízva, ugyanaz a kapcsolat van, amely egyes modern költőket párosaikkal egyesít, akik néha úgy tesznek, mintha más szerzők lennének, és olyan verseket kommentálnak, amelyeket úgy tesznek, mintha nem írtak volna. vagy gyakrabban egyszerű olvasóknak tűnnek. Az írónő olvasóvá válik, és még egy titokzatos harmadik személy közbelépését is kéri: egy tudóst, aki segít neki megszervezni azt a strófák és életek bálját, amelyek nem az övék, de a miénk lehet, és amely jegyzetei révén egy második könyvet sző. hogy a mítoszban szereplő Narcissushoz hasonlóan nem ismeri fel önmagát a maga tükörképében.
római mesék
Bármely otthon a maga számos változatában a legfontosabb mag. És itt alakul ki világunk kezdeti társadalmi, de spirituális szerkezete is. Egyfajta bizonytalanság, ahol mindenki várja a pillanatát, hogy újra kimenjen a dicsőség villanásaira. Ismerni ezeket a karaktereket annyi, mint megfigyelni őket abból a belsőségből, ahol minden keletkezik.
Egy család egy római vidéki házban nyaral, miközben a gondozók lánya - egy ősi sértődött pár - gondoskodik a házimunkáról és diszkréten figyeli őt; két barát örömteli találkozása azonban kibékíthetetlen ellentétekre bukkan; egy érett író megszállottjává válik egy nőnek, akivel csak közös barátja buliján találkozik; a szomszédok által zaklatott család kénytelen elhagyni otthonát; egy pár Rómában keres vigaszt, hogy megpróbálja elfelejteni személyes tragédiáját.
Ezekkel a "kegyelmi állapotban megírt történetekkel" (Roberto Carnero, Avvenire) A fájdalom tolmácsa és a szokatlan föld szerzője visszatér ahhoz a műfajhoz, amely világhírűvé tette. Jhumpa Lahiri történetről történetre meglep és megindít bennünket egy káprázatos könyvvel a szerelemről, a gyökerestől való elszakadásról, a magányról és a mindenkit egyformán fogadó város természetes ritmusairól.
