A francia nyelv a XNUMX. század óta különleges vonzerőt mutat különböző szerzőknél, akik zeneiségükben olyan lírai kiegészítést fedeztek fel, amely megfertőz bármilyen prózát, vagy végül minden költői művet magasztal. Talán a probléma abban rejlik Dumas Az in Víctor Hugo, azzal a képességgel, hogy a romantikával foglalkozzon a regényekben, amíg végre intenzívek. A lényeg az, hogy amikor a szerzők szeretik Milan Kundera francia nyelvre is átvitték, mert a formális hatás ott van, látens.
Mindezt azzal kapcsolatban a nagy francia mesemondók egyike, aki a XNUMX. századtól napjainkig kiterjeszti munkásságát. A Jean Marie Le Clezio aki szuggesztív anyanyelvével feltárja és vizsgálja a nyelvet és formai bonyolultságait, keresve az intenzitást, szimbólumokat, mély metaforákat, eszközöket, amelyekkel felejthetetlen történeteket mutathat be.
Ebben a küldetésben, amely szinte zavaró egy alkotó számára, hogy az inspirációt az érzelmek és eszmék szolgálatába állító nyelvkutatás felé terelje, Clézio tucatnyi könyvet tudott kiadni azóta, hogy húszas éveinek elején írni kezdett.
Ami Spanyolországba érkezett, az kétségtelenül a narratív produkció legjobbja. És soha nem árt, ha olyan íróval művelődik, aki az igényességet a szellemi kikapcsolódás legszebb formájává teszi. Kifinomult olvasmányok, amelyek csökkentik intenzitásukat, ahogy közeledünk legújabb regényeihez.
Le Clézio 3 legjobb könyve
Gyermekkori dal
Az olyan szerzők, mint a Le Clézio, sok más szerző számára idegesítőek, akiknek írniuk kell az esszé, az életrajz vagy a regény mellett. Azért, mert Le Clézio a szinte költői zsolozsma -esszé készítése közben regényezi életét, és lepárolja azokat az életrajzi vonatkozásokat, amelyek a halhatatlanság lényegét szolgálják, mint a gyermekkori okok, a szerelmek és hiányzások, amelyek sokkal többek, mint amit más halandókról feltételezhetnek.
Tehát üdvözlendő ez az új életbélyegző, amely regényes hangulatot kelt (ezt úgy írják le, ahogy az ötcsillagos menü kifinomultságával hangzik, de így van). És nyúljunk ki a harci irodalomból, hogy beleláthassunk azokba a lelkekbe, akik más dolgokat mondanak, amelyeket más, sokkal relevánsabb könyvekben írnak, azokat, amelyeket mindenképpen meg kell menteni civilizációnk katasztrófája esetén ...
Az altatódalok után jönnek a gyermekkori dalok, amelyekben már tudjuk, hogyan kell elmondani a refréneket. És mint minden, amit fejből megtanultunk, azok a régi dalok is örökre megmaradnak a repertoárban, amit keresünk, amikor nincs más zeneszó, amellyel fütyülnénk, hogy lépést tarthassunk a minket hordozó széllel.
Ezen a szentimentális utazáson Bretagne -ban, gyermekkora idilli vidékén, Le Clézio meghív bennünket, hogy elmélkedjünk a területi identitásról, a nacionalizmusokról és az idő múlásáról. Az irodalmi Nobel -díj az első emlékétől, a nagybátyja háza kertjében robbantott bombától a háború gyermekkorában eltöltött évekig az irodalmi Nobel -díj lényeges oldalát rajzolja meg. érzelmi földrajz, amely az összetartozásról és annak helyéről beszél az emlékezetben.
Utazás az érettség felé, de mindenekelőtt világos pillantás az egyetlen területen végbemenő társadalmi-politikai változásokra, a hagyományos gazdaság fokozatos eltűnésére és a nép büszke méltóságára, amely mindennek ellenére ragaszkodik a gyökereihez.
Az éhség zenéje
Az emigrációból, álmokból és háborúk által összetört családokból álló Le Clézio jellegével ez a regény részben önéletrajzi, vagy legalábbis saját családja ihlette történetként értelmezhető.
Mauritius a megidézések és gyökerek, a kivándorlás és a sorsok tere a szerző számára, és innen kezdődik ez a regény, amely az emberben boldogulók törékenységének, a kísértés által előidézett könnyű vereségnek az ötletét vizsgálja. pusztulással vagy a hekatombához közeli világ fenyegetésével.
A kis Ethel Brun sosem tudná elképzelni, milyen lenne éhezni. Erős, de pazarló apa menedékében, de nagyapja valóban törődik vele, Ethel megnyitja a háború előtti Párizs világát.
A lány ösztöne arra a gondolatra vezeti, hogy a jó, vagy legalábbis a kényelmes a végéhez közeledik. És talán csak ő van felkészülve a nyomorúságra való ébredésre.
Bitna a szöuli ég alatt
Az élet rejtély, amely emlékfoszlányokból és a jövő kísérteties előrejelzéseiből áll, és amelynek egyetlen háttere mindennek a vége. Jean-Marie Le Clézio ennek az életnek a portréfestője, aki karaktereiben koncentrálódik, és elhatározta, hogy mindent kibont egy olyan fikcióból, amelyben minden lehetséges megközelítés magában foglalja az alapvető, mindennapi fogalmak összetételét, arról a karakterről, aki válaszokat vár a másik oldalon. a tükör. amikor elmerülünk a tükörképünket nézve.
Ennek alkalmából Bitna regény a szöuli ég alatt, Megpillanthatjuk egy fiatal Bitna sajátos világát, aki megérkezett Szöul nagyvárosába, a barátságos Szöul fővárosába, leereszkedve nyugati világunk felé, de végül is testvérvárosa volt ugyanannak az önfejű és fenyegető országnak az északi részével. A fővárosba való utazás nem egyszerű tranzit. Ő egy unokahúga, aki hozzátartozik az utazáshoz a család többi tagja számára, akiket közvetlen rokonsága köt össze, és amelyre Bitna csak a szolgaság feltételét vállalhatja.
Fiatal, de határozott. Bitna nem ért egyet nagynénje meghatározó tényezőivel, és azt a bizonytalan sorsot faragja egy nő számára, aki szinte gyerek egy olyan városban, amely képes mindent megrontani, a hatalomtól a fiatalságig. Szerencsére Bitna megtalálja Cho -t, az öreg könyvkereskedőt, aki üdvözli őt Salomé újjáélesztésének különleges feladatáért, egy lány, aki csak egy még fiatal társaságában érezheti újra, hogy van élet a legkegyetlenebb fizikai korlátaiból.
Hamarosan Salomé felfedezi, hogy Bitnával és történeteivel elhagyhatja saját testét, és járhat, futhat, sőt szerethet más embereket, akik vele együtt élnek az új világokban, amelyeket el sem tudtak képzelni. A Bitna, Salomé és Cho közötti háromszög mágneses teret zár le a csúcsai között. Mindegyik szereplő megmutatja nekünk a világlátást a fájdalomból, a hiányosságokból, a szükségből és a túlélésre való törekvésből, mindennek ellenére.
A keletiekkel összhangban lévő ütemmel a három karakter rejtélyes jövője rejtélyként jelenik meg előttünk, amely a lányok által megosztott kitalált beállítások között mozog az átalakuló valóság kívánságai szerint, amelyek meggyógyíthatják Mr. Cho, aki a családjára vágyik, egy olyan ország északi részén található, amely a második világháború utolsó nagy áldozata lett, és amely még ma is elválasztja a lelkeket.
A nagy bonyodalmak vagy politikai származékok ellentmondásokat, metaforákat, elidegenedési és elidegenítési allegóriákat tartalmaznak. a Nobel Le Clézio egyszerű és dinamikus nyelvvel foglalkozik ezekkel a narratívában játszott végletekkel, ugyanakkor mély emberi aggodalmakat ébreszt.
Le Clezio további ajánlott könyvei…
Mondo és más történetek
Mindig érdekes felfedezni a nagy mesemondót a rövid mezőben, a kreatív ilyen szintézisében. Bár igaz, hogy egy olyan író mindig sikeres részlete, mint Le Clézio, tökéletesen szolgálja a rövid tájékoztatást. Ezenkívül egy meglepő könyvben, amely a gyerekkor körül felbomló nosztalgikus pontot szerez, a rövidség egy végső könnycseppet vagy mosolyt állít össze, mindig a felnőttek örökségének kritikáját, és természetesen meghívást, hogy egyidejűleg reflektáljunk a förtelmes világra . hogy formalitásokkal és szokásokkal hívunk meg néhány tiszta lényt, például a gyerekeket, mint a gyerekek.
A kicsik fantáziája a gyermek szeme, az igazsága és a felnőtt tekintete közötti ellentétek nyolc történetében bontakozik ki annyi cenzúrázó és kegyetlen alkalmon, már tudva, hogy a legfontosabb a világ szépségére épített műalkotás.
Az áradás
Soha nincs jobb címe egy olyan regénynek, amely csillogni kezd, és végül elárasztja a lelket ezzel a transzcendens irodalommal. François Besson karaktere messze meghaladja Gregorio Samsa valótlanságának jegyzeteit, időnként közeledik egy Jean-Baptiste Grenouille megrészegült egy pillanat illatától, amely örökre megváltoztatja a világot.
Egy regény olyan lírai csillogásokkal, amelyek biztosan túlcsordulnak az eredeti franciául elbeszélt képzeleten, de spanyolul is a prózát az értelem finomságává alakítják.
Attól a pillanattól kezdve, amikor François különös jelenetet él egy fiatal nővel, aki elragadja érzékeit, és aki még néhány napig egy labirintuson vezeti át, a felszabadulás legteljesebb ürege vagy legerősebb tere felé. Megdöbbentő létfontosságú sodródás egy olyan karakterről, akinek akarata úgy tűnik, kiszabadult a testéből.
