Charles Willeford 3 legjobb könyve

Néhány szerzőnek az a piszkos szerencséje van, hogy halála után híressé válik. Mint minden más kreatív területen, ez általában azért történik, mert túlságosan megelőzi a korát. Mert bizony csak most vagyunk fogékonyabbak az avantgárdra, pedig egy picit sem értünk abból, amit művészileg ábrázolnak, vagy irodalmilag elmondanak nekünk.

ügyét hoztam ide Charles Willeford abszolút ritkaságként. Mert nem arról van szó, hogy egy bomlasztó bibliográfiára fogadott. Krimijeit csak több-kevesebb sikerrel és idővel írta és annak furcsa fordulatai az, ami miatt váratlan újrakiadásokkal idehozta ma.

Különös vonz engem ezzel a rejtélyes ponttal. Mi hozta vissza, Charles? Minden bizonnyal a mítoszé, a vesztes megnövekedett legendáé az, ami új fényt ad művészi megnyilvánulásainak.

Talán Charles átadná a sztereotípiát egyik ütős író Miami Blues című regényével. Vagy talán nem, talán azért, mert a hardboiledben megszületett stílusa is mesterien árasztja a humort. Az is lehet, hogy a nemek jobb időkre vágynak, és a fekete kétségtelenül hiányzik itt Spanyolországból Vazquez Montalban y Gonzalez Ledesma míg az USA-ban arra vágynak Hammet vagy a különös Charles Willeford.

Ki tudja? Az olvasó vágyai vagy szerkesztői szándékai kifürkészhetetlenek, akárcsak az úr útjai. A lényeg, hogy Willeford visszatért, és mindig külön élvezet elmerülni a szintén az idők ködébe szorult sötét alvilágokba...

Charles Willeford 3 legjobb regénye

Miami blues

Willeford legértékesebb regénye. Egyfajta fordítása az amerikai nyugat seriff és gazember közötti régi párharcainak. Az adaptációban Willeford humort, erőszakot és a már megtett üldözések maximális feszültségét használja fel. eset beli a két főszereplő között a jó és a rossz emblematikus képviselőiként. Csak néha a profilok fekete-fehérje keveredik általános zavarba és totális horogba.

Freddy Frenger, Jr., egy elbűvölő kaliforniai pszichopata, éppen most landolt Miamiban, tele lopott hitelkártyákkal, és meg akarta hízni. A San Quentinben történt elítélés után egy másik államban akarja újrakezdeni anélkül, hogy visszaesőnek tartanák.

Útja során átkel Hoke Moseley őrmesterrel, aki katasztrofális életű, ütött-kopott autóval és kopott külsejű, de munkájában kíméletlen rendőrrel. A bűnözők és a rendőrök úgy érzik, hogy a város nem elég nagy mindkettőjük számára, de Freddy az, aki először lecsap: ellopja az őrmester jelvényét, fegyverét és műfogait. A párbajt kiszolgálják.

Egy mestermű

A művészet sajátos világai, a maga furcsaságaival és ritkaságaival, a bohém gazdag és gazdag társadalmi rétegek között sikló bűnökhöz való közelségével találkozási helyei ennek a humorral, vérrel, szenvedélyekkel, mániákkal és művészetszeretettel teli regénynek. lehetséges.

Egy milliomos gyűjtő ellenállhatatlan javaslatot tesz a fiatal kritikusnak, James Figuerasnak: készítsen kizárólagos interjút Jacques Debierue-val, a festészet világának leglegendásabb és legelérhetetlenebb művészével. Cserébe a gyűjtő megkéri Figuerast, hogy lopja el Debierue művét, aki elrejtve él Florida távoli részén.

Két lehetőség nyílik a kritikus előtt: helyesen cselekedni, vagy bűnözővé válni, hogy találkozzon a legnagyobb élő művészzsenivel, és olyan esszét írjon róla, amely nemzetközi tekintélyt biztosít számára. Az ambiciózus Figueras tisztában van a követendő úttal.

Játék-kakas

A Deep America változatos jeleneteket kínál, amelyeken keresztül megmozgathatja egy Willeford leggroteszkebb karaktereit, aki a legszörnyűbb megjelenését élvezi, nyitott ereivel, képes nevetni a baljóslatokon, hogy végül kritikát és elemzést vonjon ki az emberi állapotból.

Harminckét évesen Frank Mansfield Amerika egyik legjobb galériája. A déli meccseken a neve felborítja a fogadásokat. Frank kérkedő, impulzív és veszekedő; de ahhoz, hogy első legyen, fejnek kell lennie.

A szemöldök és a szemöldök közötti Év Gallerója díjjal, ami az észak-amerikai gallisztika legmagasabb elismerése, Frank megesküszik, hogy soha többé nem nyitja ki a száját a felszenteléséig. Némaságának okát csak ő tudja, bár a kakasviadal primitív világában, a férfiak ősi szabályok szerint irányított világában, amelyben "a kézfogás ugyanolyan kötelező, mint a közjegyző előtt tett esküvel tett nyilatkozat", senki sem veszi a fáradságot, hogy kiderítse.

Ezzel szemben Mary Elizabethnek, miután sok éven át odaadóan várta, hogy vőlegénye elhagyja a kakasokat, visszatérjen a városba és letelepedjen, már alig maradt türelme, és ez a furcsa némaság mindjárt kimeríti. Frank tudja, hogy sok vadász van a városban, aki hajlandó Mary Elizabethet a folyosóra vinni; Ha vissza akar térni hozzá, ez lehet az utolsó kísérlete arra, hogy elérje azt, amire a legjobban vágyott életében.

Charles Willeford, az amerikai hardboiled egyik nagy neve és kultikus író, az "Odüsszeia" ihlette meg, hogy kitalálja azt, amit ő maga a legjobb regényének tartott. Magába foglaló, vidám, szakszerűen megírt "Fighting Rooster" egy kaland a hatvanas évek déli viszályain keresztül, utazás egy kevéssé ismert és kihalt Észak-Amerikán keresztül, egy felejthetetlen karakter társaságában.