NĂ©hány szerzĹ‘nek az a piszkos szerencsĂ©je van, hogy halála után hĂressĂ© válik. Mint minden más kreatĂv terĂĽleten, ez általában azĂ©rt törtĂ©nik, mert tĂşlságosan megelĹ‘zi a korát. Mert bizony csak most vagyunk fogĂ©konyabbak az avantgárdra, pedig egy picit sem Ă©rtĂĽnk abbĂłl, amit művĂ©szileg ábrázolnak, vagy irodalmilag elmondanak nekĂĽnk.
ĂĽgyĂ©t hoztam ide Charles Willeford abszolĂşt ritkaságkĂ©nt. Mert nem arrĂłl van szĂł, hogy egy bomlasztĂł bibliográfiára fogadott. Krimijeit csak több-kevesebb sikerrel Ă©s idĹ‘vel Ărta Ă©s annak furcsa fordulatai az, ami miatt váratlan Ăşjrakiadásokkal idehozta ma.
KĂĽlönös vonz engem ezzel a rejtĂ©lyes ponttal. Mi hozta vissza, Charles? Minden bizonnyal a mĂtoszĂ©, a vesztes megnövekedett legendáé az, ami Ăşj fĂ©nyt ad művĂ©szi megnyilvánulásainak.
Talán Charles átadná a sztereotĂpiát egyik ĂĽtĹ‘s ĂrĂł Miami Blues cĂmű regĂ©nyĂ©vel. Vagy talán nem, talán azĂ©rt, mert a hardboiledben megszĂĽletett stĂlusa is mesterien árasztja a humort. Az is lehet, hogy a nemek jobb idĹ‘kre vágynak, Ă©s a fekete kĂ©tsĂ©gtelenĂĽl hiányzik itt SpanyolországbĂłl Vazquez Montalban y Gonzalez Ledesma mĂg az USA-ban arra vágynak Hammet vagy a kĂĽlönös Charles Willeford.
Ki tudja? Az olvasó vágyai vagy szerkesztői szándékai kifürkészhetetlenek, akárcsak az úr útjai. A lényeg, hogy Willeford visszatért, és mindig külön élvezet elmerülni a szintén az idők ködébe szorult sötét alvilágokba...
Charles Willeford 3 legjobb regénye
Miami blues
Willeford legĂ©rtĂ©kesebb regĂ©nye. Egyfajta fordĂtása az amerikai nyugat seriff Ă©s gazember közötti rĂ©gi párharcainak. Az adaptáciĂłban Willeford humort, erĹ‘szakot Ă©s a már megtett ĂĽldözĂ©sek maximális feszĂĽltsĂ©gĂ©t használja fel. eset beli a kĂ©t fĹ‘szereplĹ‘ között a jĂł Ă©s a rossz emblematikus kĂ©pviselĹ‘ikĂ©nt. Csak nĂ©ha a profilok fekete-fehĂ©rje keveredik általános zavarba Ă©s totális horogba.
Freddy Frenger, Jr., egy elbűvölĹ‘ kaliforniai pszichopata, Ă©ppen most landolt Miamiban, tele lopott hitelkártyákkal, Ă©s meg akarta hĂzni. A San Quentinben törtĂ©nt elĂtĂ©lĂ©s után egy másik államban akarja Ăşjrakezdeni anĂ©lkĂĽl, hogy visszaesĹ‘nek tartanák.
Ăštja során átkel Hoke Moseley Ĺ‘rmesterrel, aki katasztrofális Ă©letű, ĂĽtött-kopott autĂłval Ă©s kopott kĂĽlsejű, de munkájában kĂmĂ©letlen rendĹ‘rrel. A bűnözĹ‘k Ă©s a rendĹ‘rök Ăşgy Ă©rzik, hogy a város nem elĂ©g nagy mindkettĹ‘jĂĽk számára, de Freddy az, aki elĹ‘ször lecsap: ellopja az Ĺ‘rmester jelvĂ©nyĂ©t, fegyverĂ©t Ă©s műfogait. A párbajt kiszolgálják.
Egy mestermű
A művészet sajátos világai, a maga furcsaságaival és ritkaságaival, a bohém gazdag és gazdag társadalmi rétegek között sikló bűnökhöz való közelségével találkozási helyei ennek a humorral, vérrel, szenvedélyekkel, mániákkal és művészetszeretettel teli regénynek. lehetséges.
Egy milliomos gyűjtĹ‘ ellenállhatatlan javaslatot tesz a fiatal kritikusnak, James Figuerasnak: kĂ©szĂtsen kizárĂłlagos interjĂşt Jacques Debierue-val, a festĂ©szet világának leglegendásabb Ă©s legelĂ©rhetetlenebb művĂ©szĂ©vel. CserĂ©be a gyűjtĹ‘ megkĂ©ri Figuerast, hogy lopja el Debierue művĂ©t, aki elrejtve Ă©l Florida távoli rĂ©szĂ©n.
KĂ©t lehetĹ‘sĂ©g nyĂlik a kritikus elĹ‘tt: helyesen cselekedni, vagy bűnözĹ‘vĂ© válni, hogy találkozzon a legnagyobb Ă©lĹ‘ művĂ©szzsenivel, Ă©s olyan esszĂ©t Ărjon rĂłla, amely nemzetközi tekintĂ©lyt biztosĂt számára. Az ambiciĂłzus Figueras tisztában van a követendĹ‘ Ăşttal.
Játék-kakas
A Deep America változatos jeleneteket kĂnál, amelyeken keresztĂĽl megmozgathatja egy Willeford leggroteszkebb karaktereit, aki a legszörnyűbb megjelenĂ©sĂ©t Ă©lvezi, nyitott ereivel, kĂ©pes nevetni a baljĂłslatokon, hogy vĂ©gĂĽl kritikát Ă©s elemzĂ©st vonjon ki az emberi állapotbĂłl.
HarminckĂ©t Ă©vesen Frank Mansfield Amerika egyik legjobb galĂ©riája. A dĂ©li meccseken a neve felborĂtja a fogadásokat. Frank kĂ©rkedĹ‘, impulzĂv Ă©s veszekedĹ‘; de ahhoz, hogy elsĹ‘ legyen, fejnek kell lennie.
A szemöldök Ă©s a szemöldök közötti Év GallerĂłja dĂjjal, ami az Ă©szak-amerikai gallisztika legmagasabb elismerĂ©se, Frank megeskĂĽszik, hogy soha többĂ© nem nyitja ki a száját a felszentelĂ©sĂ©ig. NĂ©maságának okát csak Ĺ‘ tudja, bár a kakasviadal primitĂv világában, a fĂ©rfiak Ĺ‘si szabályok szerint irányĂtott világában, amelyben "a kĂ©zfogás ugyanolyan kötelezĹ‘, mint a közjegyzĹ‘ elĹ‘tt tett eskĂĽvel tett nyilatkozat", senki sem veszi a fáradságot, hogy kiderĂtse.
Ezzel szemben Mary Elizabethnek, miután sok Ă©ven át odaadĂłan várta, hogy vĹ‘legĂ©nye elhagyja a kakasokat, visszatĂ©rjen a városba Ă©s letelepedjen, már alig maradt tĂĽrelme, Ă©s ez a furcsa nĂ©maság mindjárt kimerĂti. Frank tudja, hogy sok vadász van a városban, aki hajlandĂł Mary Elizabethet a folyosĂłra vinni; Ha vissza akar tĂ©rni hozzá, ez lehet az utolsĂł kĂsĂ©rlete arra, hogy elĂ©rje azt, amire a legjobban vágyott Ă©letĂ©ben.
Charles Willeford, az amerikai hardboiled egyik nagy neve Ă©s kultikus ĂrĂł, az "OdĂĽsszeia" ihlette meg, hogy kitalálja azt, amit Ĺ‘ maga a legjobb regĂ©nyĂ©nek tartott. Magába foglalĂł, vidám, szakszerűen megĂrt "Fighting Rooster" egy kaland a hatvanas Ă©vek dĂ©li viszályain keresztĂĽl, utazás egy kevĂ©ssĂ© ismert Ă©s kihalt Észak-Amerikán keresztĂĽl, egy felejthetetlen karakter társaságában.