La escritora caribeña Maryse Condé (digo caribeña porque apuntar a su condición francesa por reductos coloniales aún vigentes, pues como que se me hace raro) hacía de su literatura, casi siempre en clave de történelmi fikció, un auténtico escenario teatral donde cada uno de sus personajes declama su verdad. Intrahistorias hechas rabiosas certidumbres como de soliloquios a media luz. Reivindicación que consigue alcanzar sus dosis de revancha respecto a relatos oficiales u otras crónicas que exilian nombres que debieran ocupar grandes páginas.
A Condéban készült történetek mindegyike hasonló bepillantást enged az egyiknek-másiknak adós világba. Az életrajzi felhangok kirobbanó alakjától kezdve bármely emblematikus szereplőjének ábrázolásáig. A hitelességből fakadó tudatosság, amely eloszlat minden lehetséges kétséget azzal kapcsolatban, hogy a Condé által újragondolt események hogyan történtek, a legintenzívebb empátia adaggal, hogy adott esetben újratanulhassuk a történelmet.
La bibliografía con sello de Maryse Condé se incrementó durante sus fértiles 90 años. Tanto en volumen como en reconocimientos y alcance internacional. Porque más allá de géneros más aferrados a la ficción pura. Las semblanzas de vida de Condé también aportan suspense desde la mera supervivencia. Tramas vívidas hacia la resolución que la vida misma ofrece con sus dejes de crudeza o de insospechado esplendor.
Maryse Condé 3 legjobb regénye
Én, Tituba, Salem boszorkánya
Seguramente el más delirante de los casos de machismo histórico sea lo de las cazas de brujas repetidas en medio mundo como un verdadero tic misógino exacerbado bajo el paraguas de la religión (peor me lo pones). En alguna ocasión escribí un relato bastante extenso sobre los autos de fe de Logroño y recordé en esta historia ese mismo ambiente de revanchismo porque sí. Solo que en esta ocasión la esclava Tituba puede llegar a ser la bruja que todos más temían…
Maryse Condé felveszi a misztikus Tituba, a fekete rabszolga hangját, akit a XNUMX. század végén Salem városában lezajlott híres boszorkánysági perekben próbáltak ki. Egy rabszolgahajó fedélzetén elkövetett nemi erőszak eredményeként Titubát egy Barbados szigetéről származó gyógyító avatta be a mágikus művészetekbe.
Nem tud kibújni az alacsony erkölcsű férfiak befolyása elől, eladják egy lelkésznek, aki megszállottja a Sátánnak, és a massachusettsi Salem kis puritán közösségébe kerül. Ott bíróság elé állítják és bebörtönzik, azzal vádolják, hogy megbabonázta gazdája lányait. Maryse Condé rehabilitálja, kitépi a feledésből, amelyre elítélték, és végül a gesztenyebarna feketék és az első rabszolgalázadások idején visszaküldi szülőhazájába.
Az Újvilág evangéliuma
Un nuevo Dios llegado a este mundo, hecho carne para ofrecer, quizás, una segunda oportunidad al ser humano advertido de su remota llegada. Pero el hombre actual es descreído por imperativo de sus más hondas contradicciones. Dios no puede existir más allá de las iglesias como la moral solo puede caber en una urna.
La madrugada de un Domingo de Pascua, una madre recorre las calles de Fond-Zombi y un bebé abandonado llora entre las pezuñas de una mula. Ya adulto, Pascal es atractivo, mestizo sin saberse de dónde, y sus ojos son tan verdes como la mar antillana. Vive con su familia adoptiva, pero el misterio de su existencia no tarda en hacer mella en su interior.
Honnan jöttél? Mi várható tőle? A pletykák keringenek a szigeten. Azt mondják, betegeket gyógyít, csodás halászatot végez… Azt mondják, hogy Isten fia, de kinek? Üzenet nélküli próféta, üdvösség nélküli messiás, Pascal szembesül e világ nagy titkaival: a rasszizmus, a kizsákmányolás és a globalizáció összeolvad saját tapasztalataival egy gyönyörűséggel és csúfsággal, szerelemmel és szívfájdalommal, reménységgel és vereséggel teli történetben.
Nevető szív síró szív
Egy természetes gyakorlat bármely élet történetére vonatkozóan tartalmazza azt a sajátos egyensúlyt a létfontosságú összetevők között, amelyek szerencsében vagy szerencsétlenségben mindegyikre esnek. Maryse esetében nem kétséges, hogy a keverék az, ami. Mert az idealizálás egy olyan tükröződés, amelyben elmossuk a rossz pillanatokat, ha valakinek szüksége van rá. Míg a realizmus a világon való áthaladás tanúsága. És egy olyan író, mint Maryse, aki a legmegdöbbentőbb tanúvallomással foglalkozik, ugyanazzal a paradox érzéssel nevettet vagy sír, amely rámutat Sabina Vargas Chabeláról.
Nem könnyű két világ között élni, és ezt Maryse lány is tudja. Otthon, a karibi szigeten, Guadeloupe-on szülei nem beszélnek kreolul, és büszkék arra, hogy végig franciák, de amikor a család Párizsba látogat, a kislány észreveszi, hogy a fehérek lenézik őket.
Örök könnyek és mosolyok, a szép és a szörnyű között, Rilke szavaival élve, tanúi vagyunk Condé első éveinek történetének, a Mardi Gras kellős közepén való születésétől, édesanyja dobba keveredő sikolyaival. A karneváltól egészen a az első szerelem, az első fájdalom, a saját feketeség és a nőiesség felfedezése, a politikai tudatosság, az irodalmi hivatás megjelenése, az első halál.
Ezek egy írónő emlékei, aki sok év múlva visszatekint, és belemerül múltjába, békét keresve önmagával és származásával. Mély és naiv, melankolikus és könnyed Maryse Condé, az antillei betűk nagyszerű hangja, megrendítő őszinteséggel fedezi fel gyermek- és ifjúkorát. Az önfelfedezés mesteri gyakorlata, amely minden irodalmi produkciójának kulcsfontosságú darabja, amivel 2018-ban Alternatív irodalmi Nobel-díjat kapott.
