Nem elĹ‘ször idĂ©zem fel a fiatal ĂrĂłk közötti hasonlatokat Irene Vallejo Ă©s Madeline Miller, az Ăłkori világ kĂ©t nagy ismerĹ‘je, akik minden máshoz hasonlĂłan tudják, hogyan nyerjĂ©k vissza ezeket az aromákat civilizáciĂłnk bölcsĹ‘jĂ©bĹ‘l. Mindegyiknek megvan a maga fĂłkusza, Ă©s megmenti a kĂĽlönbözĹ‘ szociolĂłgiai Ă©s kulturális felfogásokat a közös törtĂ©nelmi kontextuson belĂĽl. VĂ©gĂĽl mindketten egy tandemet alkotnak a távolban, amely lenyűgözĹ‘ mĂłdon visz közelebb mindannyiunkat azokhoz a hajnalokhoz, mintha valĂłban Ăşj távlatok lennĂ©nek, Ă©s nem mĂşltbeli pompák.
Madeline Miller rĂ©szĂ©rĹ‘l több, mint pusztán törtĂ©nelmi vonatkozás van, mĂg Irene a filolĂłgiaitĂłl a legtranszcendentálisabbig kĂ©pes nyomon követni a nem sejtett utakat. A Madeline-t illetĹ‘en a krĂłnikus jellege azzal a szándĂ©kkal Ă©r el bennĂĽnket, hogy olyan törtĂ©nelmi fikciĂłkat mutasson be, amelyek olykor nagyobb adag realizmussal vannak megtöltve törtĂ©nelmi szemĂ©lyek körĂĽl, de egyben az Ăłkori világ alapĂtĂł mĂtoszaibĂłl isznak. Munkáik feminista aspektusa mindkettĹ‘jĂĽk számára Ăşj Ă©rtelmet ad a nĹ‘k törtĂ©nelemben betöltött szerepĂ©nek.
A 3 legjobb Madeline Miller-regény
Circe
A klasszikus mitolĂłgiák ĂşjbĂłli felkutatása Ăşj regĂ©nyek felajánlásával az eposz Ă©s a fantasztika vonzerejĂ©vel már jĂłl működĹ‘ erĹ‘forrás. LegutĂłbbi esetek, mint pl Neil Gaiman könyvĂ©vel Skandináv mĂtoszok, vagy a törtĂ©nelmi regĂ©nyek szerzĹ‘i körĂ©ben egyre elterjedtebb hivatkozások megerĹ‘sĂtik, hogy Ăzlik a rĂ©gi legendák az isteni Ă©s az emberi között, amelyeket a rĂ©giek vigyáztak civilizáciĂłnk hajnalának távoli napjaiban.
És persze a Földközi -tenger partján inkább az foglalkoztat minket, ami Görögország vagy RĂłma Ăłkori világát Ă©rinti. Ahol Madeline molnár VĂ©gĂĽl a tĂ©mával kapcsolatos mĂ©ly ismereteivel nyer meg minket, Ă©s tanulmányozott szándĂ©kával, hogy művelĹ‘kĂ©nt elragadĂł tau parcellát kĂnáljon nekĂĽnk.
Az utópisztikus aranykorban, amelyből az ősvallásban megvalósult erőteljes képzelet árad ki, találkozunk Circe -vel, aki később varázslónőként fog kitűnni, ahogy Homer elbeszélte Hesiodosz első bázisából.
A titánok világában is megtalálhatjuk azt a ritkaságpontot, az önzĹ‘ fiatalságot Ă©s a nĹ‘iessĂ©get, amely furcsa világkĂ©nt közelĂtett meg az aedĂłk vagy elsĹ‘ elĹ‘adĂłk számára, akiket maga HomĂ©rosz vezetett.
A Circe -bĹ‘l Madeline pedig rĂ©szben bosszúállĂł, mindig illusztrálĂł Ă©s nagy irodalmi erĹ‘vel bĂrĂł törtĂ©netet követ nyomon. Mivel Circe száműzetĂ©sĂ©ben, amelyet saját Ă©desapja, Helios akart, a titokzatos hatalmak örököse egy kalanddal nĂ©z szembe, amely magával az Ulysses -odĂĽsszeiaval egyenlĹ‘.
Az egyik első és legerősebb kép a szerencsétlenségekről a legnőiesebb aspektusában, a különbözőek fóbiáiról. Csak Circe elég, és elég ahhoz, hogy kikerüljön minden balhéból, amit magányos módján talál.
Circében azonban felfedezzük, hogy mindennek ellenére a szeretet, az életerő mozgatja, talán eredeti elbeszélője szándékával szemben. Aki egykor az istenségek által uralt és az embereknek átadott világ antagonistájaként léphet fel, végül élő lélekként nyilvánul meg, aki mindenekelőtt az isteneket és az embereket érzi. Minden újabb kudarccal ő, a boszorkány megerősödik, és egyre jobban vasalja akaratát.
Egy regĂ©ny, amely összekapcsol mindent, ami a rĂ©giekkel kapcsolatos, Ă©s kiegĂ©szĂti azt Circe, az elsĹ‘ boszorkány karakterĂ©nek ĂşttörĹ‘ perspektĂvájával.
Akhilleusz dala
Az Ăłkori világ mindig divatos. Mert ahogyan a gyermekkor megkovácsolja az ember szemĂ©lyisĂ©gĂ©t, kultĂşránk bölcsĹ‘je, az Ăłkori Görögország vagy RĂłma alkotja társadalmi, politikai Ă©s etikai elveink nagy rĂ©szĂ©t. Az ajtĂłkbĂłl befelĂ© Ă©s az ajtĂłkbĂłl kifelĂ© mindent megtanulnak ezekbĹ‘l a kultĂşrákbĂłl, ahol Isten mĂ©g nem Ă©rkezett meg, Ă©s Ăgy bizonyos találkozások megengedettek voltak istenek, fĂ©listenek, hĹ‘sök Ă©s más szereplĹ‘k között, akik egyĂĽtt Ă©ltek az emberek között, mint mesĂ©s valĂłság, amelyet briliáns transzcendentális mitolĂłgia tölt be. …
Világos, dĂşs világ, tele lĂrával Ă©s epikával meghintett irodalommal. Egy kĂ©pzelet, amely vĂ©gĂĽl örökre belemerĂĽlt az emberbe az etimolĂłgiai Ă©s a filozĂłfiai között. Mert alig tudtak valamit, Ă©s mindent tudni akartak, hittel a gondolatban, mint ösztönben Ă©s Ă©rtelemben, mint eszközben.
Görögország a hősök korában. Patroclus, egy fiatal és ügyetlen herceg, Phtia királyságába száműzték, ahol Peleus király és isteni fia, Achilles árnyékában él. Achilles, a görögök legjobbja, minden, ami Patroclus nem: erős, jóképű, istennő fia. Egy napon Akhilleusz szárnyai alá veszi a szánalmas herceget, és ez az ideiglenes kötelék szilárd barátságnak ad teret, amikor a kettő a háború művészetében jártas fiatalemberekké nő, de a sors soha nem áll távol Achilleusz sarkától.
Amikor elterjed a hĂre a spártai HelĂ©na elrablásárĂłl, Görögország embereit idĂ©zik, hogy ostromolják TrĂłja városát. A dicsĹ‘sĂ©ges sors ĂgĂ©retĂ©tĹ‘l elcsábĂtott Akhilleusz csatlakozik az ĂĽgyhöz, Ă©s a társa iránti szeretet Ă©s fĂ©lelem között szakadt Patroklosz követi Ĺ‘t a háborĂşba. Nem is gondolta, hogy a következĹ‘ Ă©vek prĂłbára teszik mindazt, amit tanultak, Ă©s mindent, amit mĂ©lyen Ă©rtĂ©keltek.
Galatea
Az Ăłkori Görögországban Pygmaliont, a tehetsĂ©ges márványszobrászt egy istennĹ‘ áldotta meg, aki Ă©lettel ajándĂ©kozza meg remekművĂ©t, a legszebb nĹ‘t, akit a hely valaha látott: Galateát. Ha egyszer a faragĂł felesĂ©gĂ©vĂ© teszi, elvárja, hogy tetszeni fog neki Ă©s engedelmes legyen, az alázat megtestesĂtĹ‘je, de megvannak a maga vágyai Ă©s vágyai a fĂĽggetlensĂ©gre.
Megszállott fĂ©rje kĂ©tsĂ©gbeesett prĂłbálkozása miatt, hogy irányĂtsa Ĺ‘t, vĂ©gĂĽl bezárják az orvosok Ă©s az ápolĂłnĹ‘k állandĂł felĂĽgyelete alá, de miután egy lányát meg kell menteni, Galatea elhatározza, hogy bármi áron kiszabadĂtja magát.