Los 3 mejores libros de Samuel Beckett

A Samuel Beckett se le puede tildar de pesimista, de nihilista, de oscuro y simbólico, de cultivador del absurdo. Y, sin embargo, nada más vitalista que sobrevivir para contarlo. Nada más humano que intentar calmar los demonios internos y los miedos generales propios de guerras y postguerras. Para espíritus inquietos como el de Beckett una opción era experimentar con la literatura en busca de nuevos horizontes, puntos de fuga con los que salir de una realidad que hacía agua por todos lados, la Europa de mediados del siglo XX.

Escritor promiscuo en géneros narrativos, cultivó la poesía, la novela y la dramaturgia. Pero siempre con esa intención rupturista. En Beckett se intuye una especie de desencanto con la propia condición humana capaz de provocar los desastres de las guerras. Los cambios de registro y esa intención experimental, que en el caso de Becket acabó derivando en su reconocimiento como genio de las letras, se sustentan en gran manera en el desencanto, la desconfianza, el hartazgo, la búsqueda del cambio, la ridiculización de las formas, la irreverencia y la rebeldía…

Becket olvasása feltételezi, hogy részt vesz a teremtő szellem irtózatos szembesítésében a pusztítás keménységével és az ebből adódó nyomorúsággal, amely hatalmába kerítette a lelki, az erkölcsi és még a fizikai erőt is.

Igen. Úgy tűnt, hogy a huszadik század világa visszafejlődött (nem tudom, valóban sokszor alakult -e ki). A dekadencia úgy tűnt, mindent átvesz. De a művészet és ebben az esetben a huszadik század irodalma ott kereste a világ alaphelyzetbe állítás gombját.

Samuel Beckett 3 legjobb műve

Várakozás Godotra

A színdarab olvasásának van egy különleges pontja. A párbeszéd túlsúlya, a dramatizálás megjegyzéseivel intellektuálisan teljesen mezítelen volt a szereplők előtt. Nincs mindentudó elbeszélő, sem első, sem harmadik személy ... minden te vagy és néhány szereplő, aki előtted beszél.

Önnek kell felelnie a készlet helyének meghatározásáért, az egyes karakterek mozgásának elképzeléséért az asztalokon. Kétségtelen, hogy a dolognak megvan a varázsa.

A Godot -ra várás esetében a narratíva egzisztencialista háttere ugyanabban a síkban van, ahol Vladimir és Estragon kóborlóit közvetlenül megfigyelik, és részt vesz azok hiábavaló, abszurd várakozásában, egy út szélén. Godot sosem jön el, és azon tűnődsz, vajon azért, mert a hajléktalanok soha nem kapták meg a randit.

Más karakterek, mint Pozzo és Lucky kihasználják a haszontalan várakozást, hogy bejelentjék az érkezést, amelyre soha nem kerül sor. És a végén meg lehet érteni, hogy mi mind azok a csavargók vagyunk.

És ez a sors zavarba ejt bennünket, ha létezik, és hogy valójában minden ellenére az élet olyasmire vár, ami talán sosem jön el ... Irónia, maró humor és téveszmés beszélgetések, amelyeket azonban mindannyian ízlelhetünk, a savas utóízzel. a legigazabb igazság.

molloy

A "Trilógia", Beckett legikonikusabb regénysorozatának kezdeteként az igazság az, hogy a regény zavarba ejt és még mindig rejtvényeket rejt.

Su trama experimental se nutre del monólogo, con la normal asociación que tiene este recurso para la evocación, para el pensamiento aleatorio, para el desorden… pero también para la síntesis brillante, para el salto de barreras de las estructuras de pensamiento habituales que nos conducen a la lógica, al etiquetado y a los prejuicios.

Molloy es un vagabundo que nos conduce durante la primera parte de la novela. Jacques Moran es una especie de policía que anda tras la pista de Molloy. Los motivos que lo conducen tras los pasos de Molloy confunden al lector que pueda esperar un hilo claro. La confusión es precisamente el hilo, la trama, la composición que permite la deriva de difícil cronología.

Y lo fundamental es que terminas de leer si llegar a comprender el fundamento de Molloy y de Moran. Quizás la misma persona, quizás víctima y asesino en una historia contada al revés. Lo importante es el extraño ínterin en el que has profundizado en la piel de unos personajes cuyo fin no tienes porqué haber entendido.

A névtelen

Kihagyom a trilógia második részét, hogy megmentsem annak óriási végét. Ezzel a regénnyel Beckett lezárta legélesebb kísérleti tétjét. Egy ilyen trilógia végét csak úgy lehetett befejezni, mint Beckett.

Az utolsó mondatok egy színpadiasabb, túljátszott zsolozsmára mutatnak, ugyanarra, amit mindenki pózolhat ebben a világban, amikor leereszkedik a függöny, és az oxigén megáll, ahová mennie kell, és így felveti a legfontosabb kételyeket, kérdéseket. igaz ... a fény.

A regény többi része Beckett fatalista, nyers és világos prizmája alatt veszi fel a korábbi monológot, amely szubjektív létezés. Ismét figyelmen kívül hagyjuk a sorrendet és a cselekményt, sejtjük az időrendet, mert szükségünk van rá, hogy olvasás közben gondolkodjon, minden más a kísérlet része.