A Nobel-díjas Peter Handke 3 legjobb könyve

Vannak olyan szerzők, akiknek a munkájáról biztosan meg kell bizonyosodnia arról, hogy el akarja olvasni. És egy könyv felvétele olvasási körülmények között vagy helyiségekben általában nem a legjobb kezdet a papír alapú kalandokhoz. Hacsak nem találkozik valami kivételes dologgal, mint pl Peter Handke.

Azért mondom ezt, mert ez az osztrák író, aki a sokoldalú alkotó egyik további aspektusaként érkezett a regényhez, megjelenik a pesszimizmus zenekarával irodalommá alakítva. Emellett Handke időnként kifinomult formában, de végső soron rendkívül érdekes mesemondó. Irodalma őszinte ürítés, mindegyik ritmusos karaktere megszökött színdarabjaiból vagy forgatókönyvéből.

Ha lelkiismeretesen keverünk Kafka y cioran, találunk egy Handkét, amely a koktél szédülésében meglepő árnyalatok sokaságát kínálja. Egyfajta narratív letöltés a mindennapi élet sorsára hagyott karakterekről, miután lekerülnek a tábláról, amelyen szerepelnek. Beleértve önmagát, mint az első hangot, amely feltárja élettapasztalatát és a világról alkotott elképzeléseit.

Handke vagy bármely más karaktere, gondolatainkkal önmagunkba tért, az álmok szimbólumai szitálták, amelyek a szokásos jellegü nyomokkal, világos értelem nélkül, a viselkedésünk jövöjét jelölik. Figyelmeztetünk, hogy Handke nem a kert öröme. És nem arról van szó, hogy műveinek cselekvése gyors tempójú cselekményeken mozgatna minket. Mindennek ellenére irodalma elragadó.

Handke regényei és szinte kitalált írásai a magány pesszimizmusát árasztják. Ennek ellenére visszatérünk, hogy mihelyt a szomorú karakterek összességére tesszük, élvezzük azt az egzisztencializmusba vezető utat, amelyet az álomszerű és még az őrültségből fakadó fantasztikum hozzáadása is megszakít.

Peter Handke 3 ajánlott könyve

Esszé a fáradtságról

Mivel Handke regényírási szándéka filozófiai szándékon megy keresztül a karakter körül, non-fiction része nem áll olyan messze fikciós aspektusától.

Minden esszé a legtranszcendentálisabb beszédre, a racionális erkölcsi, ideológiai vagy bármilyen más referenciára vetített ötletek kifejtésére mutat, amelyekből az ügyeletes szerző képes felépíteni ezt az elvi művet, egy beavató utat.

Ebből az alkalomból a fáradtság mentség lehet arra a fatalizmusra, a vereségre, amely miatt mindannyian vesztesek vagyunk értelmünkből, és képtelenek vagyunk kezelni minden végességét, kezdve a saját lelkiismeretünkkel, csontok közé zárva.

Elképzelhető, nem könnyű könyv, de alapos olvasás után jól megemésztett szimbólumai briliáns egzisztenciális képzeteket adnak. Handke számára kimerítő az a fáradtság, hogy egy racionális lényért éljek, aki mindig a válaszokat keresi a legabszolútabb relativitáselméletből felépült világban.

És mégis, a gondolatkísérlet e származtatott elégedetlenségre irányuló varázsa a szabadság olyan terét hozza létre, amely éppoly nyomasztó, mint örvendetesen felfedezhető.

Elviselhetetlen szerencsétlenség

A mai napra mentett nagyszerű alkotások közül egy másik. Mert ha Handke műveit a közelmúltban újra kiadták, az azért van így, mert gondolata a fikció (mint az író személyes szférája) és az irodalomban ördögűzött legnyersebb élményekkel átitatott alkotásra jellemző realizmus felé terelődött. Handke univerzális karakterré, a túlélés hősévé, aki álmok, tapasztalatok, reflexiók és az élményként felkínált egzisztencializmus gazdag fogalmai között töredezetten meséli el saját benyomásait.

E mű címe a visszafordíthatatlan aspektusára utal, ami a halál. Talán a kilépés a jelenetből, mint amilyen az anyja volt, azzal az öngyilkossággal való csalódottságával, amelyet még a hiedelmek és a vallások is az ördöghöz rendeltek, Handke számára az lenne az egyik legerősebb motor, amely a távollét gyötrelmével hányt. hogy elsüllyeszthetik azokat, akik támogatják őket. És hogy mindenesetre ők mindig az a vállteher, amelytől a szerző soha nem tud megszabadulni.

Az igazi érzés pillanata

Az ébredés, amelyet azzal a nemzetközi irodalmi elismeréssel szólít meg Kafka Gregorio Samsa című művében. Handke e regénye esetében egy álom utáni napot fedezünk fel, amely egy önbeteljesítő jóslatra mutat. Keuschnig álmának erőteljes szenzációja, amelyben felfedezte, hogy képes a gyilkosságra, magával ragadja mindenben, amit ezután tesz.

Egy egyszerű álom, semmi ebből a világból, az értelem felfoghatatlan letöltése az éjszakai pihenésben. És mégis, Keuschnig számára soha semmi sem lesz a régi. Párizs, a város, ahol dolgozik, kényelmes és elismert politikai küldetést teljesítve, elveszíti fényét ennek a szerencsétlen embernek, aki képes elmerülni saját álmában. Minden, ami az ébredés óta történik, katasztrófára mutat.

Az egyetlen lehetőség Keuschnig számára, hogy kiheverje a világot a gyermekkor víziójából, egy olyan időszakból, amikor az álmokban szörnyetegek lehetnek, de soha nem lehet az emberből a szörnyeteg, a gyilkos...