Bernardo Atxaga 3 legjobb könyve

Könyvének bemutatása után Házak és sírok, Bernardo atxaga Bejelentette, hogy otthagyja a regényt. Mintha megtehetném ...

Biztos vagyok benne, hogy hamarosan újabb könyvek érkeznek. És talán valaki meglepetésre megváltoztatja a nevét, amikor ismét felfedezi magát a kitalált környezetben. Mert amit az ember képes létrehozni, az csak az lehet. De kétségtelen, hogy ez továbbra is egy elbeszélés lesz egy regény formájában, amely ismét támadni fog minket ezzel a veszett közelséggel Hemingway Baszk.

Bátran merem biztosítani Önöket, mert szerény elkötelezettségem e történetmesélés iránt, az az elégedettség, hogy atyának és új világok teremtőjének tartom Önt, legyen az bármilyen kicsi, nagy, lényegtelen vagy transzcendens, nem hiszem, hogy ez elítélhető akarat szilárdsága.

Így továbbra is élvezhetjük a véletlenszerűen meghatározott cselekményeket eltérő történelmi környezetben. És véletlenül mondom, mert azt az erőt, amelyet Bernardo Atxaga ad karaktereinek lényegtelenné teszi az időt, történeteiket a főhősök örök meséivé varázsolja, akik minden lélek fölött a párbeszédek, elmélkedések és leírások szálának kiválóságával a lét mulandóságának melankolikus lírájával vannak beillesztve.

Bernardo Atxaga legjobb 3 ajánlott regénye

Házak és sírok

Talán a cselekmény intenzitásának köszönhető, annak a kopásnak, ami a szó végével történik. Így az író, Bernardo Atxaga biztosítja, hogy ez lesz az utolsó regénye, amíg vissza nem kapja a lélegzetét, ahogy ez történik a többi olvasóval, akik befejezik ennek a cselekménynek a 424 lenyűgöző oldalát.

Ugartába utazunk, hogy a kis univerzum körül forogjunk Franco diktatúrájának két oldalán. Bizonyos értelemben ugyanaz előtte vagy utána, viharos idők ezek, mert a diktátor alakja vagy az árnyéka ugyanaz.

A hatalom által diktált szürke világokban a kis belső történetek gyémántfényt nyernek a szén között. Eliseo, Donato, Celso és Caloco a kis ártatlanokká válnak, akikkel együtt járjuk azt a szürke, aknafejekkel tarkított világot, ahol Ugarte emberei adják a lelküket fizetésért.

Velük hajtjuk végre ezt az átmenetet a hetvenes évektől a nyolcvanas évekig és azon túl a jelenig. Életük nyomon követhetősége tragédiával, barátsággal, lázadással, reménnyel és halállal tarkítva egyike azoknak a kalandoknak, amelyeket minden fantázia leküzdhetetlen. Mert nincs nagyobb fantázia, mint megélni, álmodni, emlékezni és megkapni az ajándékot annak megírásához.

Obabakoak

Bernardo Atxaga nagy nemzetközi sikere. Az egyik olyan regény, amelyben a szerző ajándékai is a múzsákhoz igazodnak, hogy befejezzék a kerek munkát. Mert ha az Atxaga dolga, hogy mindig gazdag polifonikus kompozíciót kínáljon, ebben az esetben a lényeges erény és elbeszélői érdeklődés elérte a regény lapjaiban megtestesülő új világnak ezt a szintjét.

Mint Macondo, vagy akár Castle rock, amikor egy író képes teljesen látható, szinte kézzelfogható életet generálni, tele aromákkal és érzésekkel, amelyek akár tapinthatóvá tett irodalomként is továbbadnak, akkor elmondható, hogy Bernardo Atxaga eljut az új, elmúlhatatlan világokat létrehozó írók Olimpuszához.

Obaba egy nagyon különleges hely, ahol állandó vagy elmúló lakói között élünk, együtt élünk gondjaikkal, és részesei vagyunk a döntéseiknek bűntudataikból, bánatukból, fájdalmaikból vagy kimondhatatlan szenvedélyeikből.

A karakterek részleteinek megismerésének módja pedig formálja a közösségi lét szövetét, a házon belüli és kívüli élet különböző jegyzeteit, az igazságokat és hazugságokat, amelyek az egész valóságot alkotják. Mágia irodalom formájában, amely lélekről lélekre csúszik, mint lényegében ugyanaz az élet.

A harmonikás fia

Bernardo Atxaga regényeinek olvasása során sok pillanatban elcsúszik a melankólia benyomása, mint a Milan Kundera elhatározta, hogy erőteljesebben kezdi el mesélni ragyogó irodalmi gondolatait.

Kétségtelen, hogy az idő, mint téma, hogy a napok múlása, mint érv, mindig vágyat ébreszt, mint kikerülhetetlen iránytűt. A kérdés az, hogy Atxaga hogyan kezeli annak a szubjektív világnak a lényegét, amelyet mindenki a magával ragadó cselekmény dinamizmusából épít fel, az élet kalandossá tett életének, bármilyen eshetőség által, legyen az többé-kevésbé kedvező vagy kedvezőtlen.

Abban az egyensúlyban, amely minden bizonnyal segíti a szerzőt abban, hogy máskor is közelítsen sok más műfajú könyvhöz, például a gyermek- vagy ifjúsági irodalomhoz, benne rejlik az olvasó ízlése, hogy teljes összhangban legyen azzal, amit mindenki átélt, vagy azzal, amit az ember érzékel, hogy élnie kell.

Mert minden élet közben ezernyi dolog történhet, beleértve a háborúkat és a száműzetéseket, amelyeket olvasóként szenvedünk el. Ez is része a kalandnak, amit elmesélünk, de a lényeg, jóban vagy rosszban, hogy a legjobb esetben el kell mondanunk, hogyan jutottunk el a vég lábához, akár gyermekeinknek, unokák vagy magunk..